Kedves Eszter,

 

a médiatörvény tervezete már rég nem a Rubicon. A Rubicon nem az, amikor a hatalomba beszabadult jogtipró nyakazásba vagy a nyakazás jogcímét a törvényen kívülre, sajátmagához delegáló törvény megalkotásába fog, hanem az a kis vízhozamú, alig észrevehető határfolyó, amelyet a hatalomhoz közeledve a törvény tilalma ellenére Gaius Iulius  először átlép, a törvény és a köztársasági intézmények tisztelete és a diktátori tervek nagyszerűsége között habozva, megjegyzem, őt igazoló világhódító sikerek, nem pedig a nemzetet degeneráló hipokrita rombolás és fülkeforradalmi felhatalmazás nyomán.

 

A Rubicon még csak nem is az, amikor valaki nyilvánvalóvá teszi, hogy az az alkotmány, melynek alapján hatalomra jutott s melyre felesküdött, üres papír, a múlt béklyózó öröksége és az európai alkotmányossági és jogbiztonsági alapelvek sutba dobandók. Nem, ilyesmire Gaius Iulius soha nem vetemedett - valószínűleg nemcsak azért, mert bátor férfiak megakadályozták benne, hanem azért is, mert az efféle turpitudo elképzelhetetlen volt a római szenátusban.

 

A Rubicon tehát az első  törvénytipró lépés a köztársaság jogrendjének lerombolása felé eshetőlegesen vezető úton, nem a tobzódás teljessége.

 

De szakadjunk el az analógiától, hisz nincs olyan méretű árkus papír, melyen Gaius Iulius és Orbán Viktor lényegük szerint megférnek egymással.

 

A bocsánatkérés immoralitásáról: a bocsánatkérésnek semmi morális tartalma nincs, nem reparál semmit a társadalomban, legföljebb a te tudatotban, érdemtelenül, ameddig ki nem mutatod, hogy mi volt az a levezetési, értelmezési hiba a gondolatmenetedben, amely hibás következtetésre vagy hibás ítéletre vitt. A publicisztika nyelvi fordulata nélkül a bocsánatkérés is csak egy publicisztikai fordulat, tét és haszon nélkül.

 

És persze megalapozottságáról sem beszélhetünk.

 

Az nem megalapozottság, hogy  a korábbi lekiállapotod és ítéleted mellé állítod a jelen lelkiállapotod reprodukcióját, meg nem mutatva, hogy miért vezetett hibás következtetésekhez amaz, és miért helyes a mostani álláspontod. Semmi más, mint a szövegeid szerkezetének és ítéleteid minőségének, előfeltevéseid állékonyságának, levezetéseid koherenciájának objektív kritikai felülvizsgálata az, ami megmentheti a lelkedet - már ha igényt tartasz az ilyesmire, amiképpen az bocsánatkérésed tényéből, ha nem is tartalmából, kitűnhetnék.