"A fecsegő ... zaklat mindenütt - gyűléseken, ta­nácsokban, törvény előtt, odahaza, úton, hajón, szeké­ren, lakomán; bánatban a bánatot kettőzve, örömben az örömet fertőzve, mint valami tudj'isten honnan kere­kedett felleg vagy ború. Ha utazol, fejed nem szédül úgy a rázástói, mint a fecsegőtől; tengeren való hajó­záskor gyomorfelforgatóbb, mint a tengeri betegség. Ha: gyalogszerrel vagy, ékesszóló útitársad pótolja a járművet, a fecsegő még a kocsin is csak a te válladat nyomja. Lakomán a fecsegő merő bosszúság ... - ked­vességétől nem hallgathatod a citeraszót, az előadást nem nézheted, szót sem válthatsz más vendéggel. Színházban a szomszédját gyötri, törvény előtt elveszejti az igaz ügyet - vagy mert véget nem érő locsogó beszédével halálos undort kelt a bíróban, vagy mert az efféle em­bemek nem hisznek, még ha igazat mond is ... Tola­kodó üdvözleteivel ront be az otthonokba, kiles az utca­sarkon, kísér, egyetlen lépésre nem tágít, ragacsosabb, mint a kátrány, és folyton-folyvást döng valamit a fö­letekbe. Éjt nappallá téve ott ül a betegágynál, s jobban megkínozza a beteget, mint maga a kór, nemritkán a halált is sietteti. Pihensz - ő megzavarja nyugtod, dol­gozol - ő nem hagyja bevégezni, amit elkezdtél. A csa­ta forrpontján, a veszélyek legsűrűjében, mikor sürgős segítségre volna szükség, ő hasztalan mesékkel traktál. Megesik, hogy álmában is történeteit mondja, hallgatni akkor sem bírván. Minden nép egybehangzó véleménye szerint a hálószobában csendl1ek illik lennie, ez mintegy a nyugalom temploma, de a fecsegő fecsegésével két .• ségbeesésbe kergeti még a vele egy ágyban fekvőt is, tőle elhessen a pillákat lehúzó álom, s kit az álom már elnyomott, felriad. " Erasmus