Nálam viszont a Lonely Lisa a befutó. Ez kevésbé Lady Gagás, mint a másik Red One szerzemény, fülbemászó, és pont jó a hosszúsága is. (A Mylene Farmer dalokkal néha az a bajom, hogy túl hosszúak, és a végére már unom a refrént.)

A további befutó helyeken nálam a Moby szerzemények vannak.

Egyébként ennél az albumnál is azt érzem, mint az előzőnél. Külön-külön nem jönnek be annyira a dalok, de az egészet végighallgatva kellemes élmény. Azért örülnék, ha egy visszakanyarodás következne a hagyományos Mylene-stílushoz.