Mint mindig, most is csendben figyeltem a vitát. Mint lelkes házikerti, kizárólag saját szükségletre termelő,  az ilyen adó, járulék, könyvelő meg hasonló kérdésekben abszolút kívülálló vagyok, de a 200 Ft-os boráron azért mélyen elgondolkodtam.

 

Nagyvonalú elhanyagolásokkal, mérnöki sacográffal, nikkelezett szemmértékkel megpróbáltam kideríteni, hogy mennyibe is kerül nekem a saját borom. Korrekt elszámolást persze sokszori nekifutásra sem tudtam csinálni, nagyjából az alábbiakat vettem figyelembe:

1. Van a birtok tokkal vonóval, a terület, építmények, pince és berendezés meg persze maga az ültetvény, ami nagyjából 500 m2 szőlőterületet jelent. (Igazi minibirtok !) Vettem a becsült értékét, és megsaccoltam, hogy ha ezen a pénzen nem szőlőt vettem volna, hanem bankba teszem, mennyi kamatot kapnék évente. Első tétel 50 ezer HUF.
2. Van nagyjából százezer forint értékű gép és szerszám, úgy vélem tíz év alatt amortizálódnak nullára, vegyük a tizedét, második tétel 10 ezer.
3. Üzemanyagra, vegyszerre évente tízezret számoltam
4. Sajnos az utazás drága, évente mondjuk harmincszor kimegyek a szőlőbe,  csak az üzemanyag 20 rugó.
5. A harminc munkanap 2ezres napszámmal hatvanezres kiadást jelentene (ha nem sk csinálnám)

Mindösszesen tehát 150 ezret számoltam évente szőlőművelésre, ezzel szemben termett durván 100 liter borom, literenként 1500 Ft-ért ihatom a saját boromat!

Húha, ezért már egész jó bort kaphatnék, ilyen drága borom nem lehet, számoljuk csak újra:

1. Talán nem is ér annyit a birtok, meg a kamatok is nyomottak. Meg mi a fenének számoljam be a falon a képet, az unoka bilijét, az asszony nyugágyát, borsót-paprikát, mosolygó almát, csengő barackot a bor költségeibe, maradjunk a szóló szőlőnél. Legyen az első tétel csak 15 ezer.
2. Igaz, hogy a permetező egy év alatt tönkre ment, de a kisfejsze legalább harminc éves, talán nem is jó ötlet a tíz éves amortizáció. Meg különben is nem kizárólag a szőlőt művelem velük, felezzük meg a tételt, marad 5k.
3. Mivel eddig is a minél inkább vegyszermentes művelésre törekedtem, ezt a tételt tovább nem igen csökkenthetem. De azért asszonykám duzzogni szokott, ha permetezéskor a szőlő mellett az ő uborkája is nem kapott némi bordói levet, felezzük meg ezt is testvériesen, marad itt is ötezer.
4. Az utazási költség is lehet túlzott, hiszen nem csak dolgozni, hanem bort inni is kijár az ember (még jó!), meg különben se egyedül. Méltatlanság lenne a léhaságot a borba keverni, negyedeljük meg a tételt, legyen ez is ötezer.
5. A munka költsége a legnagyobb csalás, hiszen nem fizeti ki senki! Naná, hogy ezzel spórolhatok a legnagyobbat, egyáltalán nem számolom a saját munkát, (mást meg úgysem engedek a szőlő közé szüret előtt) legyen ez a tétel nulla!

Nézzük csak a végeredményt, az igencsak goromba költségredukálás után maradt még harmincezer évente a száz liter borra, még mindig 300 Ft-os literárnál tartok!

Jó, mondjuk az 500 m2-re 100 liter bor igencsak erős terméskorlátozást jelent, de nem csak én végzem, hanem a jóisten is besegít tavaly jéggel, idén peronosszal lisztharmattal meg a már rég kihaltnak vélt gombafajok egész gyűjteményével, meg az ültetvény is igencsak rászorulna a pótlásra, mondjuk nagyvonalúan, hogy kétszer ennyi is teremhetne.

Ha, ez a ha nem volna ha, (haha!) akkor talán le tudnám nyomni 150 Ft-ra, de ennél olcsóbban semmiképp nem tudom elképzelni.

Szerintetek mit számoltam rosszul?