Mert ha a szemébe nézel, összezavarodsz. Hited szerint a másik "vezérforma" tekintete az igazi, mert annak amolyan "hazafi-fénye " van, de manapság egyre nehezebb eldönteni, ki is az igazi hazafi, azt pedig mégnehezebb kitalálni, ki az elmebajos.

A gyurcsányisták azt állítják, hogy Orbán, az orbánisták azt kiabálják, hogy Gyurcsány.

Szerintem egyiksem elmebeteg, csak politikusok, akik eljátszák, hogy a haza javát szolgálják. Gyurcsány elméleti, Orbán populista síkon.  Még az is elképzelhető, hogy mindkettő hisz  önmaga  elhivatottságában.

Ki osztotta meg az országot, ki tette ellenséggé a családtagokat, a régi jó barátokat?

Szerintem Orbán, aki nem tudta elviselni  nagyformátumú ellenfelét, akiről annó maga is azt állította, hogy vele vigyázni kell, túl okos. / elmebajról szó nem volt, csupán az ideges féltékenység flusztrálta az Orbánhívőket arra, hogy  végső érvként rásüssék ezt a badarságot.

Bátorkodom kijelenteni, egyiksem elmebeteg, csak politikus.

Hogy kinek van /volt/ igaza, ez nem a pillanatnyi jelenidőben dől el, ez  attól függ, merre tart a világ,  marad e a kegyetlen, pénzorientációjú kapitalizmus a maga izlés  és idegromboló ,kizsákmányoló életvitelével, vagy jön egy szociálisan érzékeny életforma, amelyben az ember tisztelete az elsődleges szempont.

 

Gyurcsány a kapitalizmus szekerét tolta , mert úgy érezte alkalmazkodni kell a körülményekhez, amelyeket a nagytőke / részben amerikai hatalom/ sugall, s elhitte, mi mást is hihetett volna, hogy ez az apró ország  akarva, nem akarva alkalmazkodásra kényszerül, s csak úgy tud egyről a kettőre lépni, ha elfogadja , az oly nehezen elfogadható feltételeket.

Orbán a maga sajátságos idealizmusával, látszólag nemzeti felemelkedést hírdet, de ugyanúgy kényszerül majd behódolni a tőke érdekeinek, mert jelenleg nincs más út.

Hogy mennyire nincs, az már is érzékelhető.

Amikor Gyurcsány tárgyalt Putyinnal, mindenki pfujjogott és bolseviztázott, most, hogy Orbán teszi ugyan ezt, szelidül az indulat, mert ez mégiscsak más.... Valóban?

 

Régi nóta, a történelem kezdete óta sokan állították, a tömeg buta.

Mi lenne, ha most, a huszonegyedik században ( mi tömeg) megpróbálnánk kicsit okosabbak lenni, és kevésbbé hagyatkozni szubjektív indulatainkra?

 

Az elmebaj ott kezdődik, amikor nem vagyunk urai saját agyunknak, amikor hagyjuk

befojásolytatni magunk  érzelmeinkre ható szép szólamoknak.

Vessük össze  az érveket. Nézzül felváltva az ATV-t, az  Echo tévét (stb) és próbáljuk leszűrni a kettő ( vagy több) ellentmondásaiból a magunknak megfelelő és elfogadható igazságot.

Ha megtaláljuk  az arany középutat, biztosan hihetjük, hogy nem vagyunk  ideggyenge

hipnotizáltak.