Alapvetően egyetértek a gondolataiddal, és szerintem helyénvaló amit írsz.

Egy dolog azonban helyesbítésre szorul. Azt írod, hogy a MÁV nem fog kilábalni addig a válságból, amíg a mellékvonalak által termelt veszteségektől ilyen vagy olyan módon meg nem szabadul.

Az a baj, hogy a hatvanas évek elején elhintették egyesek ezt a torz szemléletet (mármint hogy a vasúti bajok fő okozói a mellékvonalak), és közlekedési szakemberek generációi vergődnek ebben a torz hitben.

Nos, ki merem jelenteni, hogy a MÁV veszteségeinek ha 10 %-át okozzák a mellékvonalak, már sokat mondtam (természetesen az elszállított utas, áru és bevételnek is kb 10 %-a keletkezik mellékvonalakon). Tehát a MÁV-nak a mellékvonalak üzemeltetése csak egy nagyon-nagyon mellékes üzletág, és ehhez így is áll hozzá. Magyarul: leszarja, magára hagyja, sorvasztja.

Az lenne jó, ha a mellékvonali hálózatot vonalcsoportonként önálló (de állami tulajdonú) cégekké szerveznék, önálló gépészettel, járműállománnyal, pályafenntartással, biztberrel, forgalomszervezéssel, menetrenddel, stb. Úgy, hogy a MÁV egyáltalán ne szólhasson bele az üzemükbe. Olyan önállóak legyenek, mint a Volán-vállalatok. Az a működési struktúra jó és követendő példa.