Ez a "fél év múlva abbahagyjuk az ámokfutást", szerintem akkor sem lenne megvalósítható, ha tavasszal elfogadnának egy konzervatív jogállami alkotmányt, ami megváltoztathatatlansági klauzulákkal és teljes felhatalmazású alkotmánybírósággal védené az alapjogok kiterjedt rendszerét, s egyidejűleg amnesztiát adnának maguknak az "átmenet zavaros időszakára". De akkor sem, ha a klasszikus korporatív nemzetépítő államok joginzézményeit szentesítenék.

A századik üres blöff. Az eddig meghozott és várhatóan meghozott jelentős intézkedések (a honvédelmi törvény módosításától a magánmegtakarítások államosításán át a szektoriális és egyben diszkriminatív adózáson médiaalkotmányozásig) egyike sem tartható fenn jogállami keretek között, a nem jogállami keretek meg nem működtethetők stabilan és előreláthatóan, mert az önkénynek a stabilitás fenntartásához szükséges szintje a jelen viszonyok között nem kodifikálható.

Gondolhatják azt, hogy egy éve alatt elvesznek mindent, ami elvehető és kiiktatnak mindent, ami veszélyeztetheti a hatalmukat, felszámolhatják a nyugdíjjogosultságot és a többit, de ez túlságosan statikus szemlélet, az ellentmondások  újratermelődnek.

A dolog három-négy éven belül a jelen intézkedésekből megítélhetően politikai és gazdasági robbanáshoz vagy csődhöz vezet, a magam számára a legderűlátóbb forgatókönyv az, hogy még két-három évig a hitetlenkedés, a hosszú rekacióidők, az egyéb bajok figyelemelterelése és a magánnyugdíjpénztári pénz fenntartja rendszert, úgyhogy van idő a helyi érdekeltségek felszámolására.