Nem a kormánytöbbség jelenti a stabilitást, hanem az állam éppen folyó átépitésének eredménye, a kormánytöbbség csak ehhez szükséges...

Úgy látom, hogy nincs igazad.

Teljesen függetlenül a magam politikai preferenciáitól, el tudom fogadni a modernizáló autokrata  állam  mellett szóló érveket megalapozott érveknek.  Az állam most folyó átépítése azonban sem ideológiai alapvetésében, sem konkrét intézkedéseiben, sem valós mozgásterében, sem pedig a nyolc ellenzéki év alatt kitenyésztett káderállományának és társadalmi bázisának tekintetében nem nyújt biztosítékokat arra nézve, hogy eredménye valamilyen autoriter konszolidáció lenne, amely a benne élők rendszerrel nem azonosuló részének furcsa vagy  kényelmetlen lehet ugyan, de amely gazdasági vagy akár politikai partnerként megbízhatóan szállít.

Nincs ugyanis sem társadalmi, sem gazdasági alap egy konzervatív autokrácia üzemeltetésére, az államátépítés teljesen érzéketlenül, egy populista ellenforradalmi lázadás vagy egy hatalomba szabadulva tágra nyílt csipájú utcai geng eszközeivel nyúl az  alkotmányosság alapjaihoz, nem alkot koherens értékrendet, nincs kikristályosodott és konzekvens gazdaságpolitikája, de még koherens elbeszélése sem egy ilyen gazdaságpolitikáról. Azaz ami látható, az a vagyonbiztonság, a kontrollmechanizmusok, az alkotmányosság és a visszacsatolások rendszerének szétzilálása, nagyralátó világpolitikai blöffökben kimerülő helyzetelemzések, a külföldi tőke és intézményei manicheus összeesküvéselméletekben való belpolitikai célzatú szerepeltetése, a társadalmi struktúrák (oktatás, sajtó, gazdaságirányítás, katasztrófavédelem, jogszolgáltatás, köztársasági elnöki intézmény, alkotmányozás) debilizálása. Semmi elitista heroizmus, ami a huszadik századi populista ellenforradalmi autoritarizmusoknak legalább ideiglenesen valami értékelvűség és konzekvens építés látszatát adta, nem mintha nekem hiányoznának ezek a dolgok...

Egyszóval nincs annyi anyaguk és nem olvasható ki annyi iránymutató elgondolás belőlük, ami egy kívülről jobb híján partnerként elfogadható vasmarkú, stabil rendszerteremtő diktatúra képét vetítené előre, hanem leginkább egy ágáló, rendezetlen, formátlan, kiszámíthatatlan, saját helyén viselkedni nem tudó, magát minduntalan elszámító, illetlen, destruktív hatalomgyakorlási mód képe bontakozik ki, amelyről pillanatnyilag annyi tudható, hogy a kelet-európai perifériát bizonyos megszorításokkal alkalmas befektetési tereppé és többé-kevésbé ideiglenes tartózkodásra alkalmasan élhető közeggé tévő garanciákat arcátlan és hektikus intézkedésekkel felszámolja vagy megrendíti.