Elnézést, válaszolok.

 

"Szerintem a lét tartalmatlanságát lehet ürességnek értelmezni, föleg az alapján, hogy Schopenhauer rendszerének a célja a Semmi."

 

Rendben, ezt elfogadom. Hozzátéve, hogy nála a Semmi nem ugyanaz a semmi, ami pl. Sartre-nál... Schopenhauer az Akarat tagadásának perspektívájából tartja a világ jelenségeit/képzeteit Semminek, ahogyan a főműve utolsó sorai is bizonyítják.

 

"Persze minden létezö a materialista adottságióból következöen véges, tökéletlen és korlátozott. De ez a LÈT."

 

Ez a principium individuationis (tér, idő, kauzalitás) által a szemlélet számára megjelenő lét! Nem az a lét, amely "önmagában van", mentes a szemlélet a priori kategóriáitól és csakis intelligibilis módon hozzáférhető (esetleg a misztikusok tapasztalataiban, ami csakis érzékileg, bensőleg megragadható, ha egyáltalán így van).

 

"Ès lehet, hogy a semmi jobb lenne, de bárhogy szeretnél kikelni a az emberi külsödböl és megítélni, hogy az jobb lenne, ezt nem lehet tudni (persze nem cáfolom meg, hogy neked az érzéid mást sugalhatnak)."

 

Az igazán izgalmas filozófiai kérdés itt valóban az, hogy a semminek (mint a létezés negációjának) a kívánalma a valamilyen és valahogyan létezővel szemben, érzés vagy ész (logosz) dolga-e. Te itt az érzésre hivatkozol, miközben én azt állítom, hogy a nemlétezés kívánalma számomra nem reked meg ezen (élet)érzés romantikus szintjén. Igenis szikár, racionális módon lehet érvelni emellett, amely önmagában is megáll; nem kell, hogy külön az érzésre apelláljon, bár kétségtelenül kiegészíti azt és így meggyőzőbb lehet...

 

"Bocs én németül ismerem Schopenhauert és ott principium individuationis-ról van szó és nem individualis-ról."

 

Te írtad az individualst, amire én kijavítottalak. A principium individuationis (is) minden nyelvi környezetben ugyanaz a latin terminus.

 

"A filozófus az nem költö!!!"

 

Félreértettél vagy rosszul fogalmaztam. A "költői" itt egyszerre jelenti a költői fantáziát, amely a kontinentális filozófiára jellemző attribútum, tipikusan a metafizikai spekulációkat értve itt (nem úgy az angoloknál, amerikaiaknál), és azt az íráskészséget, amiért mint kiváló stilisztisztát is szokás Schopenhauert emlegetni.

 

 "A filozófus ellentétben a LÈTTEL foglalkozik, és azzol, hogy mi hogyan fogjuk fel Lètezöt."

 

Nemcsak a léttel. Az ontológia része a filozófiai vizsgálódásoknak, klasszikus terület és számomra is a legizgalmasabb talán, de akad más is. A filozófus foglalkozhat akár politikával, etikával és más egyébbel is, aminek nincs szorosabb kapcsolata a léttel, vagyis az ontológiával.

 

"Azt állítod, hogy az egész filozófia a görögök óta csak egy antropológiai igény, ami mára nem érvényes???"

 

Nem én. Csak azt, hogy a filozófia hosszú-hosszú évszázadokig bizonyos naivitásban szenvedett, amelyből pár modern gondolkodó gyógyította ki és ezügyben a cezúra ismereteim szerint Immanuel Kant volt.

 

Èn nem az „isteni“ igazságszolgáltatásról beszélek, hanem arról az eröröl, ami az emberi életed értelemmel, jósággal és boldogsággal tölti be, ha gondolkodik az ember.

 

Igen, van az a filozófiai hagyomány, amely szerint a megismerés, a gnózis a boldogság, illetve az ahhoz vezető út... Én ezt nem osztom. Határozottan állítom a "boldogok a lelki szegények" igazságát: a gondolkodás és a boldogság kizárja egymást. Sőt. A filozófia bizonyos értelemben egyfajta szellemi betegség, amely eleve kizárja az életből a boldogság lehetőségét. Már ha elfogadjuk azt a (nemcsak!) schopenhaueri premisszát, hogy bölcs ember nem a boldogságra törekszik (amely földi körülmények közt, az efemer jelenségek világában lehetetlen), hanem a szenvedéstől mentes életre...