Hm. Képzeld el azt a kort, amikor nem volt a hiteknek ekkora tárháza, nem úgy volt, hogy válogatsz a piacon, hogy neked melyik elképzelés tetszik, melyik isten vagy nem isten ,vagy akármi. Hanem volt egy: a kereszténység, és ha lelki vígaszt kerestél, csak oda menekülhettél. Aztán lehet, hogy nem bírtad tovább az életet, mert az csak duma, hogy depresszió meg hasonlók csak mostanában fordulnak elő. És akiktől vigasztalást vártál volna, azoknak csak annyira futotta, hogy megmondták: ha megölöd a tested, a lelkednek is annyi. Szar az élet, várd ki türelemmel a mennyországot. El se temetnek, ha megölöd magad (ősi, ősi, valódi természeti törvény a hallottaknak megadni a végtisztességet és elvinni őket az élők közül - valahova messze, legtöbbször a föld alá.) Volt-e értelme? Nem, mondanád, de nagyonis: a hatalom eszköze volt. Ja, abban a korban azt sem értették, hogy a nőkre mért jön rá időnként a bolondéria - sokan még ma sincsenek vele tisztában - berakták egy ketrecbe és leeresztették a folyóba a hisztis tyúkot.

A kereszténység mai, modern formái nem állítják azt, hogy Isten kizárna az üdvösségből öngyilkosság miatt, a világi törvények mégis tiltják az elősegítését és a rábeszélést. És igen, aki önveszélyes, azt nem engedik ki a diliházból.