Köszönöm válaszod.
„Nem emlékszem arra, hogy bárhol is az üresség kifejezést használta volna Schopenhauer, vagy akár csak célzott volna erre. (Persze ettől még lehet, hogy így van.) Sőt, a két dolog (a lét üressége, tartalmatlansága és a műélvezet okozta öröm) egyáltalán nem zárja ki egymást, megkockáztatom, az egyik következik a másikból, hiszen amint belátta valaki intellektuálisan a lét semmiségét, hiábavalóságát, úgy az ezt megragadó műalkotás (legyen az zene, film, festmény, vers, bármi) sajátos örömet okozhat az arra érzékeny lelkekben, hiszen bennük valami időtlen, örök (filozófiai) igazság testesül meg. Ez persze csak az én véleményem...“
Szerintem a lét tartalmatlanságát lehet ürességnek értelmezni, föleg az alapján, hogy Schopenhauer rendszerének a célja a Semmi.
„Mindannyian bele vagyunk burkolva, akár tetszik, akár nem. Ha más nem, a puszta praktikus létezés, a létfenntartás - mint tevékenység - erre kárhoztat bennünket. Az, hogy Te épp tudatosabb vagy a többségnél és gyakorlod a principium individuationis (nem individuals!) lebontását, a legjobb esetben is csak annyit jelent, hogy többször van/lehet részed abban az élményben, amelyet Schopenhauer az emberi létezés legkívánatosabb momentumainak tart. Ez minden.“
Ebben egyetértek, nem jól fejeztem ki magam. Persze minden létezö a materialista adottságióból következöen véges, tökéletlen és korlátozott. De ez a LÈT. Ha ez nem lenne, akkor nem lenne SEMMI. Ès lehet, hogy a semmi jobb lenne, de bárhogy szeretnél kikelni a az emberi külsödböl és megítélni, hogy az jobb lenne, ezt nem lehet tudni (persze nem cáfolom meg, hogy neked az érzéid mást sugalhatnak).
Bocs én németül ismerem Schopenhauert és ott principium individuationis-ról van szó és nem individualis-ról. Es ezért is ne haragudj, ha nem pontosak a magyar terminológiáim. Pl. « lebontás »
Viszont mai szemmel nézve úgy gondolom, ő is a filozófusok azon költői, nemes részéhez tartozik, akiknek a filozófiája alapvetően egyfajta antropológiai igényt fogalmaz meg (még ha ezt implicite is teszi), az emberi vágy(akozás)ra épül, amely épp annyira szép, mint amennyire nem sok köze lehet az igazsághoz. de Sade márki, Schopenhauer, Nietzsche után semmi nem olyan, mint korábban. Persze nem tudhatjuk, mik leszünk halálunk után, de valamiféle igazságos, "isteni" igazságszolgáltatásban bízni, amelynek következményeképp minden ember aszerint ülne oda az egyes asztalokhoz, hogy mennyire teljesítette be életével az ember ideáját, nos, ebben nem bíznék ma már... És szerintem sokan mások se.
A filozófus az nem költö!!! Szókratész azon kevés filozófusok egyik filozófusa… A különbség, hogy a költö a világot valami érzésre alapozott analógia formájában próbálja leírni. A filozófus ellentétben a LÈTTEL foglalkozik, és azzol, hogy mi hogyan fogjuk fel Lètezöt.
Azt állítod, hogy az egész filozófia a görögök óta csak egy antropológiai igény, ami mára nem érvényes??? Ja igen, a filozófia a tudásvágyra és az emberi felismerésre alapszik, ami nem valami hihetö látásmódnak hódol be, hanem elfogadja, hogy számunkra nincs más mint az emberi gondolkodás és ennek a müködését próbálja megérteni. Èn nem az „isteni“ igazságszolgáltatásról beszélek, hanem arról az eröröl, ami az emberi életed értelemmel, jósággal és boldogsággal tölti be, ha gondolkodik az ember.
