Kedves Eszter,
összegyűltek a rovatban a megvitatandó állítások. Az idehányt trágya átjárta televényben tenyészik az élet, s ezért hálásak lehetünk annak, ki e tekintetben szorgalmas szállítónk.
De beszéljünk komoly dolgokról. Remélem, lesz időm kitérni minden érdekes vagy fontos pontra, persze csak részletekben.
Egy diktatúrában adekvát az alapvető demokratikus jogokért harcolni. Egy -- így-úgy működő, de legalább közjogi tekintetben megalapozott -- demokráciában ez értelmetlen. Ezért üresedett ki az SZDSZ, azon túl, hogy persze a hatalom elkurvít, és a pénz először csak szükség, aztán kellemesség.
A demokráciákban van potencialitás, ahogy mondod, a diktatúra kiépítésére. Az angol demokratikus rendszerben lényegében semmiféle ellensúlya nincs a kormányzó pártnak. Még sem alakul ki ott diktatúra, és erősen kétlem, hogy volna rá igény.
Ezért nem a közjogi rendszer diktatúrai potencialitását tekintem a legfontosabbnak -- a saját prioritásomnak, amikor írok --, hanem a hatalmon lévők "revealed preferences" (nem tudom, hogy hívják ezt magyarul) gondos elemzését. Nem feltételezem előzetesen, hogy Orbán (vagy Gyurcsány) diktatúrára/hazaárulásra törekszik. Minden lépésnek vannak közvetlen kiváltó okai (céljai), amelyek jelenleg teljesen érthetőek. Orbán esetében a cél szentesíti az eszközt, tehát minden további nélkül lenyúlják a magánnyugdíjpénztárakat, lényegében rablótámadás formájában, ha Matolcsy úgy érzi, nem lesz elég pénze adócsökkentésre. Ez problematikus, miközben érthető is. Azért problematikus, mert hirtelen előállni nagyon komplex rendszerek radikális átalakításával, csak hogy betömjünk egy lyukat, felelőtlen kormányzás, továbbá a jogbiztonság elképesztően rugalmas felfogása, hogy finom legyek.
Nem értelmetlen, ugyanis a demokrácia és a jogállamiság nem statikus állapot, még ott sem, ahol közmegegyezésszerűnek, intézményesítettnek és állandónak tűnik fel, hanem folyamatosan újratermelődő - vagy éppen újra nem termelődő - viszonyrendszer. Folyamatosan támadják, részben méltányolható okokból is, valamint folyamatosan fejlődnie és specifikálódnia kell, ha nem gondoljuk kívánatosnak, hogy alulmaradjon. Erre az elmúlt néhány magyar esztendő ékesszóló példa.
A demokráciákban van potencialitás a diktatúra kiépítésre, amennyiben a demokráciának amúgy önnön ítéletük szerint elkötelezett erők nem akadályozzák meg azt, amint a jogállami intézmények illetve tényleges hatókörük aránytalan korlátozásának kétségbevonhatatlan elemei mutatkoznak. Ennek megállapítása természetesen nem egyértelmű és nem könnyű, azonban a tárgyban a megítélésem szerint nem a potenciális önkényuralkodó fejében zajló folyamatokról alkotott szükségszerűen igazolhatatlan szubjektív véleményekre kell hagyatkoznunk, hanem a publicisztika nyelvi fordulata nyomán alkalmunk nílik arra, hogy a folyamat különböző elgondolható kimeneteleihez rendelhető igazolatlan segédtételek és előfeltevések számának és erősségének számbavételével valamilyen objektív valószínűséget rendejlünk az egyes kimenetelekhez. A lehetőségek és deus ex machinák tárháza gyakorlatilag végtelennek tekinthető ugyan, semmi sincs teljességgel kizárva, de nyomós és rendszerszerű okunknak kell lenni arra, hogy ítéletünkben eltérjünk a kacsa ismert amerikai mondásban szereplő próbájának eredményétől. Ez az eredmény jelen esetben az általam már vázolt és mindannyiunk által ismert események sorozatával nagyon pontosan megadható.
A "cél szentesíti az eszközt" kitétel értelmetlenségéről is volt már szó, jelen esetben Schmitt Pál szentesíti az eszközöket, a szó archaikus közjogi értelmében, nem a cél. A cél sohasem szentesítheti az eszközöket, mivel minden eszköz, amint szó volt róla, visszahat a célra, azaz az eszközök önmagukban is további okozatokkal terhes eseményeknek tekintendők, amelyek a konstelláció egészét megváltoztathatják. Ez esetünkben különös élességgel kitetszik, amennyiben a jogbiztonság, a vagyonbiztonság tételes kihúzása az alkományosan vizsgálható szabadságjogok közül egészen nyilvánvalóan átformálja az ország belviszonyait és külképét, azaz minden valószínűség szerint pusztán gazdaságilag is kontraproduktívabb, mint amennyi haszonnal a "szentesített" cél jár. Lehet, hogy bizonyos magyar társdalmi problémák megoldásának első pillantásra alkalmas eszköze a cigányság deportálása lenne, azonban ezt a megoldást nem (pusztán) valamely steril emberjogi elkötelezettség, hanem az intézkedés által felborult értékrend, alapjogbiztonság, a kiszelektálandók konskripciójára adott felhatalmazás végzetes következményei felmérése nyomán kell a leghatározottabban elutasítanunk.
Az angol jogrendi példára való hivatkozás, meg ne haragudj, végzetesen hibás (és itt nem fűzök hozzá a megfogalmazásának gyanús motivációiról szóló vélelmeket, hisz magam a publicisztika nyelvi fordulata utáni eszköztárral dolgozván, arra szorítkozom, hogy a logikai-argumentációs tarthatatlanságát kimutassam, ezzel sokkal többre megyek). Nem lehet alappal hivatkoznunk jogrendi megoldások egy kontinuumának a saját története által elégségesen indokolt szélső értékére egy olyan helyzetben, amikor ennek a szélső értéknek az Angliában adott előzményei nem adottak, amikor az ottani jogrend ismert intézményi és hagyományban rögzült fékei és ellensúlyai nem adottak, és amikor nem arról van szó, hogy egy nyolcszáz éve alakuló, konzervatív jogrend adott állapotában (lordok házával, királlyal, független polgársággal, sajtóval, lord kancellárral ésatöbbivel) nem minden fék és ellensúly intézményi, hanem arról, hogy a forradalmi közvetlen felhatalmazásról szóló közjogi abszurdumot az állami intézményekben kötelezően kifüggesztő kormányhatalom egy flagránsan alapjogokat sértő, amúgy ürügyként is hamis törvényének visszadobása után kifejezetten kivettek egy alapjogot az alkotmánybíróság által vizsgálható körből. A relevbáns példák azok lehetnének, amikor egy kialakult közjogi berendezkedés fékeit és ellensúlyait aktuálisan alkotmányellenes törvények elfogadtatása során (nem írom, hogy céljából) korlátoznak.
A publicisztika nyelvi fordulata utáni eszköztár alkalmazása nyomán azt is elmondom, amivel valószínűleg a hagyományos publicisztika (tényszerűen igazan, argumentációsan hibásan) kezdte volna: az angol hivatkozás nem igaz, hanem tényszerűen hamis. A magyar publicisztika színe-virágának, köztük azoknak sem, akik amúgy tesznek állításokat az angolszász jogelméletről és közjogi rendszerekről, nem jutott eszébe, hogy a 2005-ös Constitutional Reform Actot, azaz alkotmányos (közjogi) reformot legalább a Wikipédia szintjén megnézzék, mielőtt (nem tudható, hogy a jogtiprást mentegetendő, vagy tudatlanságból, vagy más, akár méltányolható okból) az angol példát hozzák fel az alkotmánybíróság jogkörének csorbításával párhuzamban.
Ha ezt megtették volna, láthatnák, hogy ez a közjogi reform a bíróság függetlenségét kibontotta a sokszázéves hagyományok (a hatalmi ágakat szét nem választó Lord Chancellori intézmény ) hálójából, kifejezetten a hatalmi ágak lehetséges szétválasztásának irányába mutatva, s ezzel együtt lehetőséget adott arra, hogy a létrehozott legfelsőbb bírói testület a törvényeket egybevesse az európai alapjogi chartával, s meg nem felelésük esetén olyan döntést hozzon, amelynek értelmében a törvény nem alkalmzható - azaz megtalálta a módját annak, hogy a bonyolult tradicionális közjogi struktúrában megtalálja az alapjogi bíráskodás és normakontroll helyét. Tehát az történt, hogy a tadicionális struktúrákat, jóllehet semmi olyasmi nem fenyegetett, hogy alapjogellenes törvénykezésbe fog a kormány, mégis a normakontroll intézményesítése, nem pedig felszámolása irányában módosította. Ennek fényében az orbáni alapjogellenes támadással angol közjogi analógiát képezni tudatlanság, megtévesztés vagy rosszabb.
However it can overturn secondary legislation if, for example, that legislation is found to be ultra vires of the powers in primary legislation allowing it to be made. Furthermore under section 4 of the Human Rights Act 1998 the court may make a declaration of incompatibility which means that it believes that the legislation subject to the declaration is incompatible with one of the rights of the European Convention on Human Rights and such a declaration can apply equally to primary and secondary legislation. The legislation is not overturned by the declaration but effectively ceases to have effect and powers under section 10 of the act are triggered to allow ministers to amend the legislation by statutory instrument to remove the incompatibility.[4]
http://en.wikipedia.org/wiki/Supreme_Court_of_the_United_Kingdom
