Kedves Gyurica Úr!

Ha valaki nem ismeri a potentialis és actualis közötti különbségtételt, amely a klasszikus filozófiának és a skolasztikának egyaránt mélyen és kiterjedten vizsgált és alkalmazott oppozíciója, valamint ha valaki nem ismeri a logikai és az argumentációs megközelítés különbségét, ebből következtethetően pedig egyik fogalmat sem, azaz azt, hogy míg az első megközelítés az adott szöveg illetve ítélet vagy levezetés belső elemzése a logika tudománya által tárgyalt rendszerszerű mozzanatokat vizsgálja, a másik ezzel szemben a vizsgált szövegnek a tényleges vagy lehetséges, azaz a reális vagy potenciálisan alappal  elgondolható kommunikációs helyzetben megjelenő hatását, e hatás mechanizmusait, a kívánt retorikai hatás elérésének lehetséges módozatait írja le, akkor annak valóban semmi más nem marad, mint az, hogy emészthetetlenségig hibás és olvashatatlanul terjengős szövegekbe bújtassa el a fogalmatlanságát, tudatlanságát, ügyetlenségét.

Aki a másik gyomorbajára meg humorérzékének a hiányára hivatkozik, amikor rajtakapják a suta és hibás akadékoskodása során elkövetett legkirívóbb hibáin, az természetesen nem lehet hiteles megítélője vagy bírálója senkinek. Na de hát tudott dolgok ezek, már többször az orrodra koppintottak többen is, amíg még vették a fáradságot, vagy amíg rád nézve az antropológiai optimizmus utolsó szikrája is ki nem húnyt bennük.

Ja, és természetesen a redvásozó jelzőt félrevezetően használod akkor, amikor az illető "nick"  a redvást nevezi redvásnak. Ez esetben, amiképpen az e rovatban nyomon követhető, az adott "nick" jellemzője nem egy-egy pontos ítélet, hanem az ítéleteinek pontossága maga. A redvást redvásozó "nick" ekképpen méltán nevezhető éles szeműnek, hiteles ítéletek alkotójának.