„Ha elvárunk bármit is egy publicistaként fellépő (tehát önmagát így pozicionáló) személytől, akkor az csakis az előítéletek elleni kíméletlenség lehet, más nem érdekel tőlük.”
A publicistával szemben több lényegi „elvárás” létezik. Az egyik alapelvárás, hogy képes legyen megfogalmazni egy olyan mondatot, amelynek van füle is, farka is, illetve a füle-farka között van minden, ami tartalomnak minősül. A másik alapelvárás, hogy több ilyen mondatot is képes legyen megfogalmazni, a publicisztika ugyanis több mondatból áll. Fontos még, hogy a mondat füle a füle helyén, a farka a farka helyén legyen, és nem összevissza.
Ha pedig „elvárunk bármit” (értsd: akármit is várunk el) a publicistától, legalább azt meg kell tudnunk mutatni a publicistának, hogy milyenek a vele szemben támasztott alapkövetelmények.
A te („elváró”) mondatodnak viszont se füle, se farka. Nyilván tartalmilag sincs, ti. az „előítéletek elleni kíméletlenség” nem jelent semmit (vö. előítéletességből fakad, hogy az előítélettel szemben kíméletlennek kell lenni stb.), másrészt a mondatod (stilárisan) egy olyan publicisztikai állatféleséghez hasonlít, amelynek nyuszifüle és rókafarka van – szerintem ez a súlyosabb hiba.
Ha többes számban kezded a kioktatást, akkor fejezd is be többes számmal, legyen hozzá bátorságod! És legyen hozzá tudásod természetesen, ugyanis akkor be kell tudnod bizonyítani, hogy mindannyian azt várjuk el a publicistától, amit szerinted elvárunk.
Ha viszont nem tudod bizonyítani, amit állítasz, akkor te is légy olyan, mint a kisibolya, mint a kiseszterke, szerényen traktáld a közönséget a privát semmiddel, ami ugyan (értelemszerűen) nem kíméletlen küzdelem az előítélettel szemben, de legalább te is megszólaltál a fórumon.
Tehát. A kontraszt kedvéért még egyszer a mondatod: „Ha elvárunk bármit is egy publicistaként fellépő (tehát önmagát így pozicionáló) személytől, akkor az csakis az előítéletek elleni kíméletlenség lehet, más nem érdekel tőlük”.
Ha nem csak a publicistával, hanem önmagaddal szemben is volna minimális elvárás benned, akkor ez így hangoznék: A publicistától azt várjuk, hogy oldja az előítéletességet.
Ennyi. Ám ez esetben bizonyítanod kell, hogy a publicistától mindannyian ezt várjuk, és csak ezt várjuk, különben – mondom –, ha a „zemberek” föltételezett véleménye mögött lapuló, nyuszifülű elvárásodat egy jókora rókabránerrel zárod („más nem érdekel tőlük”), akkor éppoly viccessé válsz, miként a Babarczy Esztert logikus gondolkodásból kioktató Állományjavítónak sikerült itt röhejessé alakulnia. Állományjavító Babarczy szemében keresgéli a szálkát, miközben ennen tudatlansággerendája szétnyomja a fejét.
babarczyeszter válasz | 2010.11.21 19:02:56 (18981)
Miért gondolom, hogy "igazabb", amit én mondok, mint amit Drábik mond?
Előzmény: Állományjavító (18939)
Babarczy nem az „igaz”, hanem „igazabb” kifejezést használja.
Babarczy nem arról beszél, hogy miért igaz, amit állít, hanem egy többszörösen nyuszifülű mondatban idézőjelbe teszi az „igazabb” szót, ezzel gyakorlatilag idézőjelbe téve sajátmagát is, Babarczy nem a gondolatát (annak igazságát) bizonyítja, hanem azt magyarázgatja, hogy miért gondolja ő azt, amit gondol.
Hogy egészen világos legyen, a normális kérdés így hangoznék: miért igaz, amit állítok? Babarczynál viszont: miért gondolom azt, amit gondolok?
Sag’schon, hogy miért gondolod! Igaz vagy nem igaz?!
Aki viszont nem képes védhető mondatot fogalmazni, sokszorosan át- meg átrelativizálja a szövegét, s mindezt zsigerből teszi, vagyishogy Babarczynak még a véleménye is csak a véleménye szerint való vélemény.
babarczyeszter válasz | 2010.11.21 19:02:56 (18981)
Miért gondolom, hogy "igazabb", amit én mondok, mint amit Drábik mond? Az összeesküvéselméletek radikálisan leegyszerűsítik a valóságot, ahelyett, hogy tények alternatív elemzéseivel kísérleteznének, indulattal feltöltött hittételeket kínálnak. Egy összeesküvés-elmélet immunis a tényekel szemben. Én szeretném azt hinni magamról, hogy a tényeket képes vagyok felfogni, noha az értelmezésem eltérhet másokétól atekintetben, hogy melyek a releváns tények, és hogyan lehet őket értelmezni az adott politikai kontextusban.
Előzmény: Állományjavító (18939)
Ez részint semmi (az „összeesküvéslemélet” rossz dolog stb.), részint még a biztonságos semmi ellen is (külön) bebiztosítja magát a szerző: „szeretném azt hinni magamról, hogy a tényeket képes vagyok felfogni”.
Nem „azt hiszem magamról” (noha még ez is borzalom, helyesen így hangzik: „képes vagyok a tényeket fölfogni”), hanem: „szeretném azt hinni magamról”. És persze az obligát posztmodern relativizálás: „az értelmezésem eltérhet másokétól” (Almási szerint Babarczy „hazavágta” a posztmoderneket), és még ez sem elég, mert: hogyan térhet el Babarczy értelmezése mások értelmezésétől? Hát úgy, „atekintetben”, hogy „hogyan lehet őket értelmezni” (és a „tények” nála is személyes névmással, hogy ránduljon görcsbe a „szintén zenész” almásilag vezetett elitértelmiségi kiskeze).
Még egyszer: Babarczynál az értelmezés eltérése „atekintetben” eltérés, hogy miként lehet a tényeket értelmezni „az adott politikai kontextusban”. Ez nem paródia, ez lett itt leírva, és amelyre így reagál a Nagy Kioktató:
Állományjavító válasz | 2010.11.24 09:10:35 © (19047)
Jó válasz logikailag, rossz válasz argumentációsan.
Előzmény: babarczyeszter (18981)
Írhatná azt is, hogy rossz válasz logikailag, jó válasz argumentációsan, hisz’ sem a logika, sem az érvelés fogalmát nem ismeri (vesd össze), míg a helyes reflexió így hangzik: Babarczy szövege nem rossz érvelés, ti. a nem érvelés nem rossz érvelés. Márpedig annak magyarázgatása, hogy miért gondolom, amit (amúgy nem) gondolok, illetve az abbéli halandzsázás, miszerint az értelmezés úgy térhet el mások értelmezésétől, hogy adott esetben eltér mások értelmezésétől, nem érvelés.
A logikához pedig az egésznek úgy nincs köze, ahogyan van.
Egyébként nagyon érdekes: Babarczy szövege posztmodern, relativizáló taknyolás: „szeretném azt hinni magamról, hogy a tényeket képes vagyok felfogni”, míg a reakció kvázi az ellentéte, álmodern kioktató barmolás; tehát látszólag teljes a stiláris ellentét, mégis elmondható: megtalálta a zsák a foltját, mert tartalmilag mind a két ember (szövege) totálisan üres.
Nem akarok új hozzászólást nyitni, ezért idenyomok még egy megjegyzést:
detkiLB válasz | 2010.11.25 08:58:39 © (19057)
Ugyan az a kaptafa, értékelhető érv nélküli sértegetés.
Gördülő Kő 2010.11.25 07:05:45 (19056)
Mindenki hallott már olyan természetes jogi személyekről (emberekről), akik lopnak, csalnak, gyilkolnak, stb. Ennek ellenére eddig viszonylag kevés embernek jutott eszébe, hogy ki kell irtani az emberiséget.
@
Mivel a jogi személy megszüntetéséhez senkit nem kell kiirtani, ezért nem értem, hogy a fenti érvelés mire vonatkozik.
Előzmény: Gördülő Kő (19056)
Sem nem „sértegetés”, sem nem „érvelés”, hanem analógia. Gördülő Kő arról beszél, hogy a polgári rend, a tőkés szisztéma attól még nem veszti érvényét, hogy a kapitalizmusban bevett gyakorlat a „becsődöltetés”. Ami persze nem azt jelenti, hogy Gördülő Kő megcáfolta Marxot (vö. A tőke), „csak” azt jelenti, hogy jelzi: végső soron Drábiknak sincs igaza, Drábik is csupán tapenol a probléma körül (mint tót a pinán), vagyis amely problémával szemben abszolúte tehetetlen. Politikailag is, intellektuálisan is.
(Aki átélte a hetvenes-nyolcvanas évek Liska-vitáit például, pontosan tudja, hogy gyakorlatilag mennyit érnek a Nagy Messiások Nagy Ötletei – amelyek egyébként kivétel nélkül mind: csövekben a lukak. Például, ami Drábiknál a „természetes személy”, az Liskánál, mutatis mutandis, az erkölcsi tőkével bíró vállalkozó stb.)
