Nem látom az összefüggést! Miért is kéne ezt a képtelenséget elfogadni?
Elárulom, h mi a nyilvánvaló: az un. jogi személyiség elnevezés egy olyan jogi absztrakciót takar, amelynek célja a felelősség korlátozása, nem csak anyagi, hanem etikai, erkölcsi értelemben véve is. Miért kéne személyekhez kapcsolódó jogokkal felruházni valamit ami nem személy, nem büntethető, nincs lelkiismerete, akár örök életű, stb.? Drábik, akinek rögtön két jogi diplomája is van, azt mondja, h nem kell, sőt kifejezetten káros struktúra. Mindenki ismeri a kifejezést: „becsődöltetni”; mindenki hallott már egyik cégből a másikba átmentett vagyonról; stb.
Hogy kiknek mivel könnyű azonosulni, az nagyon sok olyan személyes tényezőtől függ, amiről általánosságban nem lehet alappal nyilatkozni, az azonban nem nagy feladat, hogy megállapítsuk és igazoljuk hogy az általad összefoglalt drábiki felvetés ökörség.
Az egyik mozzanatot már többen érintették, azt, hogy egy jogintézménnyel, megoldással való visszaélési lehetőségek nem szükségszerűen indokolják az adott jogintézmény felszámolását, hanem adott esetben leginkább a szabályozási és igazságszolgáltatási keretek módosítását, ugyanis az adott jogintézmény vagy megoldás számos előnye, netán nélkülözhetetlensége is vizsgálandó és mérlegelendő egy ilyen döntés során, nemcsak a révén elkövethető visszaélések.
Konkrétan.
1) mivel a tőkeallokáció optimalizálásának és szabadságának feltétele az, hogy egyetlen természetes személy egynél több tőketársaságban is részt vehessen, diverzifikálhasson, nyilvánvalóan szükséges, hogy a természetes személy a különböző formákban (kft-nél törzsbetét, rt-nél részvény stb.) eszközölt befektetései között megoszthassa a rendelkezésre álló tőkéjét. Ha azáltal, hogy egy kft tagja vagyok, a teljes vagyonommal kellene felelnem a kft kötelezettségeiért, akkor nyilván nem lenne lehetőségem egy másik kft-ben is részt vennem, hiszen az egyik esetre már nem tudnám fedezni a felelősséget, hiszen az első kft-tagsáágom folytán szükség esetén erre kellene lekötnöm a teljes vagyonomat.
2) Részvényeket sem vehetnék, hiszen az Rt is korlátolt felelősségi típusú társaság, és így ha veszek egy MOL részvényt, akkor a MOL minden döntéséért a részvény értékétől függetlenül teljes vagyonommal kellene felelnem.
3) Az előbbi példából látható, hogy az általad idézett drábiki megoldás (én a te idézetedet ismerem, tehát ezzel kapcsolatban érvelek, ha Drábik mást mond, akkor kérlek, jelöld meg, hogy miben) nem tudja kezelni az arányossági kérdéseket. Ha nekem egy kft-ben 10%-nyi törzsbetétem van, másnak meg 90%, akkor hogyan osszuk meg arányosan a felelősséget, ha egyszer mindenki mindazzal felel, amije van? Ráadásul lehet, hogy a 90%-os tulajdonos szegényebb, én meg a 10%-ommal amúgy gazdagabb vagyok, s így a kártérítési felelősség az előbbieken túl is aránytalan lenne.
4) Nyilvánvaló az előbb vázolt helyzetből, hogy – még ha el is fogadnánk a példa kedvéért a felvetést – a szegényebb ember által tulajdonolt kft ugyanazon kár esetén kevesebbel tudna helyt állni, mint a gazdagabbé, ez pedig ismét aránytalan lenne, ezen felül ellenőrizhetetlen, hiszen a vagyoni viszonyok akár napról napra változhatnak. Az NyRt-k esetében a helyzet még nyilvánvalóbban abszurd, hiszen nem felelhetek egy csőd esetén olyasmiétr egy elpőre meghatározhatatlan, de a teljes vagyonomat érintő mértékben, amit velem együtt más százezr kisbefektető tulajdonol, nem is beszélve arról, hogy
5) a tőketulajdon és az ügyvezetés elválik egymástól, azaz a törzsbetétes nem szükségszerűen ügyvezető, a részvényes meg még kevésbé szükségszerűen CEO, a napi üzleti döntések tényleges és felelős meghozatalában nem vagya nem szükségszerűen vesz részt, tehát felelősségük sem az övé, ő azt kockáztatja, amit az üzletbe fektetett. Az ügyvezető felelőssége viszont személyi és adott esteben teljes vagyonára kiterjedő felelősség, tudatos és törvényszegő károkozás esetén.
6) Említettük a transzparencia kérdését, az egyes ember vagyoni helyzete változásainak nyomon követésével kapcsolatos problematikát. Ennek figyelembe vételével (az előzőekben mondottak, mindenekelőtt a felelősség korlátozásának a diverzifikáció miatti elkerülhetetlensége fenntartásával) azt kell mondanunk, hogy éppen a korlátolt, de meghatározott mértékű tulajdonosi felelősség a tiszta és tisztességes megoldás, mert így mindenki, aki a céggel kapcsolatba kerül, pontosan tudhatja, hogy a vállalt tulajdonosi felelősség mértéke mire terjed ki.
