„… Aki ilyen méretes baromságokat ír a jogi személyiségről például, arra a futóbolond kifejezés kimondottan dícsérő.”

 

 

1) A „futóbolond” szó azt jelenti, hogy habókos, hóbortos, szeszélyes, szertelen, kelekótya, kerge, bolondos, féktelen, zabolátlan… divatos kifejezéssel: hiperaktív, céltalanul jövő-menő, túl mozgékony, túlexponált, egzaltált, esetleg (és ritkábban) eszelős, rögeszmés, megszállott, mániákus… ember.

Mindennek pedig a „méretes baromságokhoz” kevés köze van. A tudatlan, buta, korlátolt, ostoba, primitív, dogmatikus fazon nem szükségképpen, de még az antiszemita sem föltétlenül futóbolond. Tudjuk, sok zseni futóbolond is, sőt némelyek szerint a kettő (a zsenialitás és az eszelősség) majdnem ugyanaz, miközben a zsenit nem a tudatlanságból fakadó „méretes baromságok” jellemzik.

 

2) Az adott kontextusban a „futóbolond” nem „dicsérő” (egyébként, ha az volna, akkor is rövid i-vel volna az), hanem mondjuk: „enyhe”, „még finom”, „mértéktartó” (esetleg „hízelgő”) kifejezés lehet.

 

Tehát, ha nem is írtál „méretes baromságot”, ám rövid mondatodba sikerült belekotornod (a helyesírási hibával együtt) 5 azaz öt dicstelen tévedést. Nos? Futóbolond vagy? Esetleg valami hasonló? Ezt csak te tudhatod. Az olvasó csupán annyit lát, hogy futóbolondnak nevezel (nagy hangon) valakit, aki, ha téved is egyben-másban, nagy valószínűséggel nem követ el annyi hibát egyazon mondatán belül, mint te.

Javaslom, ne legyél olyan, mint a lelkileg túlmozgásos Állományjavító néni, aki ugye önkéntes megmondó-emberként „javítja” itt az „állományt”, előszeretettel oktatgat másokat; ő már valóban kényszeresen, mániákusan közli a dőre világgal: mi helyes, mi helytelen, mi jó, mi rossz, mi erkölcsös, mi erkölcstelen, mi szakszerű, mi szakszerűtlen, mi tudományos, mi tudománytalan, mi logikus, mi logikátlan… miközben stilárisan is, logikailag is, nyelvhelyességileg is, tárgyilag is rendszeresen sikerül eltalálnia valamely méretes barom(ság) szarva közt a mérhetetlen tőgyét.