Nos igen, a közút esetében megvan az az előny, hogy valamekkora tűréshatáron belül egy útnak nevezett (vagy éppen nem nevezett, csak csúfolt) "valami" a közúti jármű számára még mindig járható marad. A vasút esetében a tulajdoni viszonyok, felelősségek, illetve az érzékenyebb jármű-pálya kölcsönhatás csak sokkal-sokkal kisebb tűrést enged meg. Például olyat már tapasztaltam, hogy valaki az út alapvető hiányosságait a közeli szántóföldről származó, operatívan eltulajdonított kultúrnövényekkel pótolta annyira, hogy az út az adott jármű számára járhatóvá vált. Olyan viszont még nem láttam, hogy a mozdonyvezető önhatalmúlag kiemelte volna a "Megállj!" táblát, és a mögötte fellelhető, néhány méternyi pályafolytonossági hiányt sebtében sín alakúra faragott fadarabokkal pótolta volna.

hm