ritkaságszámba mész (sajnos) mint a fehér holló. de vajon miért van az, hogy a normális gondolkozás nem, csak a hülyeség ragályos?

anno volt egy olyan kolléganőm, aki ratkó áldásos tevékenysége révén "kapott" egy nem kívánt - akkor tizenéves - gyereket egy nős férfitől.

a pasas persze nem vállalta, stabil kapcsolata a gyerekmiatt később sem lett, frusztrációját a szerencsétlen fiúgyermeken vezette le, aki ezt enyhe retardáltsággal viszonozta. sem ő, sem a gyerek nem járt még csak az eseti elégedettség közelében sem.

nem elég nekünk a hajléktalanná vált szülők intézeti elhelyezett gyerekeinek tragédiái, még egyebeket is kell generálni ezekhez?