A múltkor indapass-szal akart csak beengedni látszólag, de most, hogy beléptem a sima névvel és jelszóval, kidobott a főmenübe. Téged is? Szemtelenség.

Hogy itt mi történik, azt én nem tudom, mert csak akkor ülök itt hosszabban, ha van mit olvasni. :-)

 

Jó medvealvást kívánok! Nekem még mindig megy a menet, mint ahogy nyáron. Nem változik semmi, leszámítva azt, hogy sötétben jövök haza, és közben kapcsolják fel a közvilágítást.

Mit tornázol, hol?

 

Hanyadik kerület? Nem volt a legjobb az időzítés, de azért gondolj bele, lehetett volna rosszabb is... Mondjuk közvetlenül karácsony előtt. És felvillanyozódsz majd a változatosságtól. :-)

 

Hja, hát én fél hét előtt nem sokkal. Persze nekem is lenne szükségem "még 5 percre". De főnökhelyettessel rájöttünk, hogy kelhetünk 5 perccel korábban, akkor is ugyanaz az 5 perc hiányzik, így inkább nem kelünk korábban... Az is tény, hogy néha már futkározok a lakásban a végén, hogy ne kapkodjak, csak gyorsabban járjon a lábam. Elég hatásos. És lendületbe hoz. Ami reggel hasznos. Az is sokat számít, hogy este megfelelően előkészítsem a dolgokat, és hajnalra viszonylag kevés tennivaló akad. Inkább fenn maradok még fél órát, minthogy a kelés rendjét borítsam.

Abszolút elfogadható indok. :-D

 

Nagyon jól fogalmaztál: agyilag üres. Te is tapasztalhatod esetleg, ha iszonyatosan fáradt vagy, és még gondolkodni sem tudsz. Csak valakinél ez alapabb állapot ennél. És a gondolatok mélysége, értelmessége, tehát minősége nagyban befolyásolja azt, hogy semmittevésnek nevezzük-e vagy sem. Vannak emberek, akiknek minden pillanatban fizikai elfoglaltságot kell találniuk maguknak - vagy, mert nem tudnak, vagy, mert nem akarnak gondolkodni/agyalni. Rosszabb lelki állapotban ezzel mindannyian így vagyunk. A mély pontokon akkor cselekszünk helyesen, ha nem próbáljuk összerakni a mozaikokat. Inkább sportolunk, mozgunk, lekötjük magunkat. Kell is a testi megterhelés, mert általában egy könyv ezen már nem segít... Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy néha igenis el kell mélázni az "élet értelmén" és hasonló komoly kérdéseken. De reálisan és pozitívan. Ép szívvel.

 

Ismerkedik? Nem a munkáját végzi? Ej! Még egy kisebb, alacsony forgalmú helyen hagyján, de egy nagy áruházban... Az eladókat sem szórakoztathatja egész nap. És hát azért egészen különleges esetnek kell lennie, ha hosszú távon el tud velük mulatni. Miközben kitűnően ügyel a rendre, és cseppet sem lankad a figyelme. Ugye?

 

Hogy mások is ott vannak, kíváncsiak, fényképeznek, sosem baj. Azt jelenti, hogy olyan emberekkel találkozol, akik hozzád hasonlóan érdeklődnek a tájak, városok, műemlékek, történelem iránt.

Nem. Több méterre tőle van egy kitaposott ösvény, és körbe van pakolva tovább ne menj táblákkal. Teljesen elkerítették. Jelképesen emeltem a köveket magasba - egy fotó erejéig. :-)

 

Igen, elmondtad azt, amit én még magam nem fogalmaztam meg, de belülről már régóta érzem. Azért kell dramatizálnom az eseményeket, hogy teljességgel átéljem őket. Ugyanakkor nem biztos, hogy mindig ez a legegyszerűbb és legkönnyebb út az elengedéshez. Sőt. De a legintenzívebb érzést nyújtja. A dráma és a túlzás önmagában nem baj. Csak a drámát nem szabadna túlozni. Na, ezen pedálozok.

 

Egyébként - köszönöm kérdésed - megvagyok. Mostanában egészen egyben. S veled mi újság?