"Én már csak egyike vagyok azoknak, kik õrzik még mindég a szent hagyatékot, amit õseink hagytak volt reánk, sok száz esztendeje annak, régi idõkbõl, amikor még az Úr nemzete voltunk. Õrizzük, egyre csak õrizzük az Úr védelméhez visszavezetõ kicsinyke ösvény titkát, amely olyan ma már ebben a nagy megbolydult világban, mint elmohásodott vadcsapás havas erdõ sûrûjében, amit már csak a lélek láthat meg, nem a szem. Mert egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljõ az idõ amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból gyõzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsõségébe vezet vissza, ahonnan valamikor nagyon régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk."

(Wass Albert)