"Tehát jobb ma a profitorientáltság nevében meghozni kényelmetlen döntéseket, mint holnap elszenvedni ennek elmulasztását."

Nézd, Vitéz Uram, ahogy manapság tapasztalom, a profitorientált szervezetek is nagyrészt a mérleghamisítás úttyán kimutatott profitból élnek - amíg le nem lepleződnek. A kisebb cégecskék inkább letagaggyák a bevételeket, ellavéroznak számla nélkül, okosba, épp csak annyi eredményt mutratva ki, hogy elkerűjjék a hatósági vegzálásokat, a nagyobb cégek pedig a hitelképességük megőrzése míján mutatnak ki profitot, hogy hálás közgyűlés újraválassza a menedzsmentet és lehetőleg  a tőzsdén se törjön ki pánik... Akiknél télleg mérhető haszon keletkezik, nos, ők rencerint lufin ülnek, vagy valami idióta divathóbort kapta fel, netán egy öggyes mono-, vagy oligopóliumba tuttak szerveződni.

Vagyis a ma menedzsereinek leginkább kiskapuk kiaknázásától a közönséges mérleghamisításig bezárólag terjed a móccertani eszköztára - ebben nincs benne társadalmi béke megőrzése.

Tehát a kérdés: ki hozza meg ezt a kényelmetlen döntést? És ha tegyük fel, meg is hozta, lesz-e ereje leverni az azt követő lázadást?

Voltaképp egyetlen mondatot várok - most éépen a Vekkerúrtól -: Kérem, kétmillió dolgozó ember nem tud eltartani tízmilliót. Punktum!

Erre má' fel lehet fűzni valamiéle megóddást, még bizonyos mértékű jogtiprást sem tartok elképzelhetetlennek a járadékvadászokat illetően, de momentán az láccik, hogy a járadékvadászok állnak nyerésre - már csak a tömegüknél fogva -, így az APEH szabadcsapatokat továbbra is püfőnni köll...