SZÉKELY MELINDA

Plinius Indiáról

 

Plinius: Naturalis Historia 6, 21, 56 – 6, 23, 80.

 

 

79. A többség Indiához kapcsolja Nysa városát199 és a Liber Paternek szentelt Merus- hegyet 200 is. (Ez az a hely, ahonnan Liber Pater Iuppiter combjából való születésének mítosza származik.) Ezenkívül ide értik még az aspaganus törzs 201 területét is, ahol szőlő, babérfa, puszpáng és Görögország minden gyümölcse megterem. Ami az említésre méltó és szinte mesés sajátságokat illeti, melyeket a föld termékenységéről és különböző [... ?]  ről, a fafajtákról vagy vadállatokról, madarakról és más állatokról mondanak, mindegyiket a maga helyén fogjuk megemlíteni művünk további részében.202 Ez vonatkozik a négy satrapiára is, hogy gyorsabban elérkezzünk Taprobane szigetéhez.203

 

199 Nysa – Strabón 15, 1, 8 alapján Dionysos isten alapítása, biztosan nem azonosítható; vö. Arr. Ind. 2, 5; Mela 3, 66: Urbium … Nysa est clarissima et maxima, montium Meros Iovi sacer. Famam hinc praecipuam habent; in illa genitum, in huius specu Liberum arbitrantur esse nutritum, unde Graecis auctoribus ut femori Iovis insitum dicerent aut materia ingessit aut error; Solin. 52, 16: Et Nysa urbs regioni isti datur, mons etiam Iovi sacer, Meros nomine, in cuius specu nutritum Liberum patrem veteres Indi adfirmant; ex cuius vocabuli argumento lascivienti famae creditur Liberum femine natum; Mart. Cap. 6, 695; Curt. Ruf. 8, 10, 11–12. 200 

 

200 Merus-hegy – (gör. comb); Dionysos istennek szentelt hegy Indiában. Valószínűleg a szanszkrit Méru névből.

 

201 Aspaganus – csak itt megnevezett törzs. Több forrásban az astacanus név fordul elő: Strab. 15, 1, 27; Arr. Ind. 1, 1; Solin. 52, 24: Astacanorum gens laureis viret silvis, lucis buxeis; vitium vero et arborum universarum, quibus Graecia dulcis est, proventibus copiosissima.

 

202 Plinius 7–32. könyvei.

 

203 Plin. 6, 81–91.

 

http://epa.oszk.hu/00800/00861/00040/pdf/128-141.pdf