Van azért valami Lynch filmjénél, ami azt hiszem sokat dob rajta: a zene! A filmsorozatot kétszer is megpróbáltam megnézni, de túlságosan is "képeskönyvnek" éreztem.

(Méghozzá - átvitt értelemben, persze - az általam nagyon utált "Füzesi /vagy -ssy?) Zsuzsa tipusú" rajzolmányokkal ékesítettnek. Ezek számomra valahogy az édeskés/giccsoid Disney-utánzatos ábrázolás példányai. Ha könyvesboltban gyerekkönyvet nézek, olyan meséskönyveket még csak kézbe sem veszek, amiket ez a lény illusztrált, brrrr.)

Tehát sorozatként a Dűnét készítői megkísérelték a lehető leghűségesebben követni, ami egyáltalán nem biztos - quod erat demonstrandum -, hogy jót tesz egy filmnek. Lynchnek legalább volt saját, művészi elképzelése (és azt se felejtsük el, hogy majd 20 évvel korábban, mennyivel gyengébb spec.effekt. készlettel garázdálkodhatott). :-)