Furcsa, nekem egyáltalán nem tűnt gyermekded pojácának, sokkal inkább számítónak, kiszámíthatatlannak és szadistának. Konkrétan egy pszichopatának, ami számomra tökéletesen passzolt a könyv szerinti figurával. (A túltenyésztettség kicsit el volt karikírozva, ez igaz. De legalább látszott.) A beltéri jelenetek továbbá remekül visszaadták azt a nyomasztó, klausztrofób, rothatóhús-szerű hangulatot, amit a könyvből is éreztem.

Voltak benne bárgyúságok jócskán, de pont itt én nem láttam komoly hibát.