Nem az a kérdés, hogy mit írnak bele, hanem hogy mit hagynak el. (pl: AB léte és hatásköre - bár az USA-ban a Legfelsőbb Bíróság látja el az alkotmányvédelmi feladatokat, tehát ez is tekinthető végső fokon formai kérdésnek)

Az összes többi inkább csak jogtechnika és formalitás. Európában mindenütt kétkamarás parlament van, de nyilván ők a hülyék, mi meg a zsenik az egy kamaránkkal. Ha a felsőház delegált, úgy nem lehet törvényalkotó jogköre, inkább viccparádé, ha viszont választott, akkor az egy komoly változás, egy új fék és ellensúly megjelenése lenne.

Az ügyészség egyik helyen a kormány alatt van, máshol nem - mindegy. A köztársasági elnök pár helyen erős, máshol középerős, legtöbb helyen gyenge - lényegtelen kérdés, ezt is a napi gyakorlat tölti meg.

A jelenlegi alkotmány nagyjából megnyugtatóan rendezi az állam és a polgár viszonyát (ez az alaprendeltetése ugyanis, mivel a polgári alkotmányok a zsarnokság ellentételeként születtek meg és legfőbb szempontnak az egyén és a hatalom viszonyának egyensúlyát tekintették) - nincs tehát szükség sürgős megváltoztatására. Mivel többlet (új) jogok bekerülése aligha várható (noha lehetne ilyen, például a személyes adatok fokozott védelme, a fogyasztóvédelem, az egészséges környezethez való jog, a saját testtel való rendelkezés joga, köldökvér, sejtbank, stb. terén), a kérdés az, hogy mi marad ki, vagy mi szűkül.

Lehet stabil demokráciát teremteni alkotmány nélkül is (Nagy-Britannia), és lehet jogtipró rendszert működtetni pazar alkotmányszöveg mellett is. Nem maga a normaszöveg a kérdés tehát, hanem az a politikai kultúra, ami majd működteti, teljesen függetlenül attól, hogy népszavazás erősíti-e meg vagy sem.