Az mp3-nál van igy, de egy tisztességes digitális konverzionál nem nyulnak semmihez, csak simán legalább 16 bites (inkább többel) konverzioval egyenként és hiánytalanul (legalább 44100-szor másodpercenként, ma már inkább 48000-szer) átalakitják a bemeneti hangmintákat. Persze ehhez megfelelö sávszélesség és kapacitás kell. Pl. a CD-n ilyen minöségben alig 45 perc fér el, egy mp3as lebutitott formátumban viszont 10 óra!

 

Ami a kivezérlést illeti - itt is más a helyzet.

 

Az analog mediumot (legyen az rádios átvitelei kapacitás, vagy akár egy magnoszalag), nagyon pontosan kell kivezérelni  hiszen egy adott zajszint (mondjuk 70 dB) a maximális átviheto jelre van viszonyitva. Azaz csak akkor éred el a leirt zajviszonyt, ha nagyon pontosan csucsra modulálod a csatornát - ezért vannak ilyen berendezéseken csucs kijelzök (peak indikátor).

Az analog csatornákban a max. átvihetö jel szintjét azonban elég nehéz meghatározni, igy többnyire egy bizonyos torzitáshoz kötik - pl. a maximális jelszintet akkor éred el, ha a szinuszjel eléri a 3%-s torzitást. Ettöl a szintöl visszafelé számitva a csatorna zajszintje adja a max. dinamikát. Ezért, ha egy kicsit tul is vezérled, nem történik más mint némi torzitás növekedés, amit nem biztos, hogy hallani (az emberi fül eléggé toleráns e szempontbol - innen a 3% megengedett torzitás. Ezt is minden kétség nélkül csak nagyon jo szinusz jelnél lehet hallani.)

 

A diginél más a helyzet.

Ott elöre meghatározott a max. átviteli szint, amit semmennyivel nem szabad tullépni! Azaz a digi csatornáknál a 0 modulácios szint a plafon, amihez a jel még tévedésöl sem juthat el, igy a digicsatornákat a maximumtol visszaszámitva modulálják, akár -12  - 16 dB szinten. Azaz ezek lesznek azok a szintek amik az analog kimeneti jelek 0 szintjéhez lesznek "hozzáidomitva"!. (Az analog jelek ugyanis rendszerint meghaladják a 0 dB-es szintet, amire a digitális berendezésben tartalékot kell képezni, különben igen zavaro torzitás következik, ami nem fejezhetö ki 1-2 %-ban, hanem egyböl akár 10% is lehet, és nagyon rossz a hangja - egyböl hallani nemcsak egy szinusz jelen). 

Egy egyszerü analogia: egy vasgolyot ledobsz egy hosszu gumicsövön, az ha hozzá is ér a csö falához nem csinál zajt (torzitás) csak egy kicist lelassul. Ha ugyanilyen vascsövön dobod le, akkor abban csörögni fog (joval hallhatobb a torzitást).

 

Ez a 12-16 dB-es tartalék egy kicsit csökkenti a digitális csatorna dinamikai kapacitását, de még igy is joval több, mint egy analog magno vagy analog rádiocsatorna dinamikája. (Egy 16 bites rendszernél az elméleti kb. 92 dB-böl még mindig marad 76-80dB dinamika!) 

A 24 dB-es konvertereknél meg a digitális dinamika nagyságrenddel nagyobb, mint bármelyik analog rendszeré, azért lehet egy 24 bites szerkezettel elvileg bárhogyan dolgozni, még mindig annyira jo lesz a jel zaj viszony, hogy az nem fogja befolyásolni a hangminöséget. Ez nagyon jo egy elö felvételhez, amikor elöre nem tudod mekkora lesz a hangerö, igy nyugodtan kezdhetsz mondjuk - 20-30 dB-ellel, s ha majd megjön a "nagy hang", akkor sem éred el a 0 dB-es plafont (a környezetei nappali hangszint kb. 60 dB, a "fájo" hangerö ettöl mintegy 30 dB-ellel több, azaz mindössze ekkora dinamika változást kell biztonságosan átvinned a rendszeren), de a -20 -30 dB-s szint is teljesen zajmentes lesz (ugyanez pl. egy analog magnon már alig használhato, hasonlo a mikroport is.

Ott, hogy ez ne fordulhasson nagyon elö dinamika kompresszort használnak (DBX) az adooldalon (általában1:2-höz, azaz 30 dB dinamika változást összenyomják 15dB-re és igy viszik át, A vevöoldalon meg következik az expander ami ismét visszaállitja az eredeti 30 dB-t (sajnos nem teljesen hüen és hibátlanul). Igy egy aránylag csapnivalo FM csarornában elvileg akár 60-70 dB jel zaj szintet is el lehet érni. (azaz a csatorna belsö jel zaj szintje mindössze 30-35 dB-es dinamikát ad).

 

 

Bocs, ha hosszu volt, de olyan jo volt felidézni a hajdani mindennapos munkám témáját.....:-)