Politikai pályája [szerkesztés]

1989. augusztus 5-én időközi választáson jutott be ellenzéki színekben az utolsó kommunista (1985-1990 közötti) parlamenti ciklusba Csongrád megye 1-es számú választókerületéből. Az 1990-es választásokon eredményét megismételve ismét mandátumot szerzett. Az Országgyűlésben mindvégig a kormányzó MDF frakciójának a tagja volt. 1990-től 1993-ig politikai államtitkárként szolgált a Honvédelmi Minisztériumban.^[1]

1990-ben saját állítása szerint szerepe volt Horvátország felfegyverzésében az úgynevezett „Kalasnyikov-ügyben”, amiben a küszöbön álló délszláv háború előestéjén a Technika Külkereskedelmi Vállalat 1990 októberében megállapodott a jugoszláv (horvát) Astra Fegyverkereskedelmi Vállalattal, hogy a horvát rendőrség részére tízezer géppisztolyt szállít le 1,8 millió amerikai dollár értékben. Az üzlet a szerb televízió leleplező riportja miatt csak részben teljesült, a magyar állam 1991-ben leállíttatta a szállításokat, de a pénzt csak évekkel később fizették vissza. A horvátok később sikertelenül perelték be a cég vezetőjét, Miklós Tibort az elmaradt kamatok miatt.^[4]

Raffay leginkább a trianoni békeszerződés, pontosabban az azt megerősítő, 1947-es párizsi békeszerződések éles bírálatáról, azok fegyveres revíziójának hangoztatásáról vált ismertté, vélhetően emiatt lett „csupán” politikai államtitkár és nem pedig hadügyminiszter (aki Für Lajos lett) Antall József kormányában. Raffay egyebek mellett szorgalmazta egy horvát-magyar szövetség létrehozását Szerbia ellen a délszláv háború kirobbanását követően, illetve számos lehetőséget vélt felfedezni a későbbiek során ezen szerződések fegyveres, vagy diplomáciai felülbírálásának eshetőségére.^[5] Nézeteivel hamar a magyar radikális jobboldal és szélsőjobboldal egyik kedvelt, sokat idézett és hivatkozott figurája lett.

Az 1998-as és a 2002-es választásokon az FKGP színeiben indult Budapest 2-es számú egyéni választókerületében, de mindkét alkalommal már az első körben kiesett.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Raffay_Ern%C5%91