Volt egy kis katonaság, nemzeti együttműködés rendszere, miegymás, de abban a korban, amikor Horthy a darutollasokkal szállta meg békeidőben a parlamentet  saját maga megválasztására, és terrort üzmeltetett, ez nem volt szokatlan, s az adott  körülmények között a gyűlés valóban a többségi  románság akaratát fejezte ki

1918. december 1-én a gyűlés 1228 delegátusa elfogadta az egyesülést azzal, hogy „sajátos intézményeink egy ideiglenes autonómia fenntartását teszik szükségessé, ami nem változtat a feltétel nélküli unió tényén”.*T. ALBANI, i. m. 236. A gyűlés egy 200 tagú Nagy Nemzeti Tanácsot választott, melyben 30 szociáldemokrata is helyet kapott az automatikusan tanácstaggá váló püspökök és a kiemelkedő értelmiségiek, kiválasztott gazdag polgárok mellett.

A nagy tömeggyűlés a nemzetőrség és román katonák által gondosan biztosított vármezőn zajlott le, ahol a különvonatokon, szekereken és gyalog érkező parasztsággal és kisebb számú munkássággal ismertették a határozatot. Az egybegyűltek – a román hagyomány szerint százezer ember – áhítattal, egyhangú lelkesedéssel fogadták a rezolúció kihirdetését.

http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/579.html