Plutyk:))

 

Mindhárom fiam a fundikkal nőtt fel. Soha semmit nem kaptak el tőlük! Amit kaptak az a sok élmény:) Elza mama pofonai, a kutyagyerekek nevetős szemei és pajkos játszadozásai...és sorolhatnám.

 

Én is ezt kaptam tőlük..odaadó arcmosásokat láttam, alapos tisztogatást és lelki vígaszt, ha leszidtam a kölkeimet:)) Mindig örökbefogadták azonnal a kutyamamák a rosszcsontokat:)) Kutyabundába kapaszkodva tanultak járni...

 

És kitör belőlem a fanatikus kutyás! Honnan veszi a bátorságot egy, a kutyát nem ismerő, hogy elrettentsen téged ilyen hülyeségekkel?? Mondja már meg, hogy mi a fészkes fenét kaphat el a gyerek egy SAJÁT, féltve nevelt és egészségügileg ellenőrzött, oltott, féreghajtózott, jó idegrendszerű kutyától? Maximum allergiás lehet a kutyaszőrre...de ez kiderül, ha így van.

 

És ez a riogató gondolom büszkén sétál-túrázik a szabadban...holott nincs is veszettség ellen oltva!

 

Persze az első hetekben-hónapokban csak felügyelettel, látó és hallótávolságban legyen a kutya-baba páros együtt. Bár maximum annyi történik, hogy a jó ösztönű lánykutya tisztába akarja tenni:)) Míg ikreim mászós korszakukat élték - 8-16 hónaposak voltak - bizony sokszor nevettem ezen. Ha meztelenül mászkáltak, a popsitörlés rendszeres volt. Itt cseng a fülembe gurgulázó nevetésük, és előjön az emlék, ahogy hanyattfekve, a hatalmas kutyafejbe kapaszkodva nevetnek...a kutyamama meg hasal és átöleli őket óvatosan a mancsával. Ebben a korszakukban mindig ott voltam a közelben.

 

Persze van fajta, mely nem alkalmas a pici gyerek mellé. De a fundi alkalmas, nagyon is az:)) Ében, ahogy te fáradsz, úgy fog segíteni..még a csuklód is megfogja, hogy: "na..bőg, bekakált, gyere már!!" :))