Szerintem feleltem. Nem taxatíve, hanem érdemében. Én például a magyar nemzeti önszemlélet és büszkeség egy teljesen legitim és termékeny vonulatával azonsulni tudok, Eötvös, Deák és Vázsonyi Vilmos Magyarországával, és nem tudok azonosulni a hazaáruló Horthy görénykurzusára alapozott nemzeti történelemhamisítás és acsargás gusztustalan és kártékony vonulatával.

Hasonlóképpen, örömmel azonosulok az olasz laikus és liberális nemzeti jobboldal Fini-féle vonalával. Valójában ez a kettő adatott meg nekem, a többit csak elképzelni tudom, de például semmi akadályát nem látnám a modern német nemzeti önszemlélet és történeti tudat elfogadásának vagy az amerikai nemzeti liberális  jobboldallal való azonosulásnak sem. Hogy milyen hű norvégnak lenni, nem tudom, biztos elég jó.

Acsargó, vrirtuális sérelmi narratívákba bolondult, önsorsrontó, miden bajáért másokat okoló, idegenekkel való értelmetlen összehasonlítások fixációjában élő, a saját kikutatott nyelvrokonságát álltólagos fényes ősök kedvéért eldobó, ezért kora tudományossága legjobjait meghucoló félbolondnak rossz lenni és ezenfelül károsnak látom a dolgot a nemzet jövőjére is.