Orsilitól kaptam emilt, valami miatt nem tud belépni, de megírta a nagy hírt, frissítema táblázatot. indexesbabak.uw.hu

Emma lányunk megérkezett nov. 8-án, 2950g, 50 cm. MInden rendben volt vele, bejött a gyors, könnyű szülés :))

Hétfőn du. szokásos CTG vizsgálatra mentem, ami rendszeres, 10 perc körüli fájásokat , nem túl erős kontrakciókat mutatott, ami alatt néha kicsit leesett a szívhang (160-ról 100 körülire).
Az orvosom 2 ujjnyi méhszájat mért, javasolta, hogy gondolkodjak el a burokrepesztésen. Ha úgy döntök, hogy nem szeretném, akkor elenged, de szerinte ebből legkésőbb másnapra mindenképp szülés lesz, talán jobb lenne napközben, mint éjszaka.
Ez volt kb. 4 órakor. Úgy gondoltam, ez a gyerek úgyis elindult kifelé, hajrá!
Hazajöttem a csomagokért, elrendeztem a 3 nagyfiút, megvártuk a nagyit és férjemmel együtt 6 -ra visszamentünk. Kb.1 óra elment az adminisztrációval, újabb ctg-vel, ahol a szívhang ejtegetések kontrakciók alatt időnként megjelentek, de nem volt vészes. Az orvosom köldökzsinór csavarodásra tippelt (utólag kiderült, alaptalanul).
7-kor megrepesztette a burkot, addigra már 3 ujjnyi volt a méhszáj, egyetlen igazi fájás nélkül. Átöltöztünk, elfoglaltuk a szülőszobát és vártunk. 9-ig semmi se történt, gyenge fájásocskák kivételével.
Újabb vizsgálat szerint a 3 ujjnyi tágulás megmaradt, vaskos, kemény belső méhszájjal, szóval nem haladtunk semmit.
Az orvosom oxitocint javasolt, úgy magyarázta, hogy sokadik szülésnél gyakori a primer fájásgyengeség, mert a méhizomzatban megnövekszik a kötőszöveti állomány az izomsejtek rovására. Reggelig ellennénk ezekkel a gyenge fájásokkal és a kitolásra mindenképp erősíteni kellene a fájásokat a magzat érdekében. (Az előző két szüléskor is pont ez történt.)
Belementem az oxiba, az EDA esetleges igénybevételével (előző szülésekkor nem kértem, és ott a rövid oxitocinos időszakokat a kitolás alatt eléggé megszenvedtem, szóval tudtam, hogy ha hosszabb ideig kapom az oxitocint, akkor az brutálisan kemény lesz).
3/4 10-kor bekötötték az oxit és 10 körül megkaptam az EDÁ-t is. Az oxi és az EDA között volt 3-4 elég erős fájásom, akkor még nem tudtam, hogy a ez a 3-4 fájás fogja képviselni szülés egyetlen fájdalmas részét. Az EDA után már semmit sem éreztem, csak valami olyasmit, mint amikor az ember az övet szorosabban a derekára csatolja.  Negyed 11-kor már 4 ujjnyit mért a szülésznő és fél 11-kor jelezte, hogy eltűnt a méhszáj.  A következő "szorításkor " éreztem, hogy nyomnom kellene, villámgyorsan szétszedték az ágyat, odakészítették a születéshez való cuccokat. Szóltak, hogy a következő fájáskorkor nyomhatok. Felkészültem, hogy apait-anyait beleadok, mert az EDA miatt csak halványan éreztem a nyomásingert, erre az első nyomás után leállítottak, hogy most csak lihegjek, hogy csinálhassák a gátvédelmet.
Egy kicsit összezavarodtam, ezek szerint akkor most ott tartunk már, hogy félig kibújt a feje? Még csak egyetlen egyet nyomtam! Ha tudtam volna, hogy ez volt az utolsó nyomásom is, nem problémáztam volna magamban. Azt a fájást elsóhajtoztam, a következő fájásig tartó időben éreztem a feszítését, de nem volt nagyon kellemetlen. Az második tolófájásnál szintén nem szabadott nyomnom, de mivel az EDA még tartott bőven, csak tompán éreztem a nyomásingert, nem volt nehéz visszatartani.
Ekkor ki is bújt, rögtön a pocakomra tették és elkezdett nyekeregni. Alig hittem el, hogy csak ennyi volt és vége.
Fáradt sem voltam, fájdalmaim sem voltak, most először a 4 szülés alatt úgy tudtam örülni az érkezésének, ahogy mindig is szerettem volna.
2 öltést kaptam végül, még mindig tartott az EDA, szóval nem sokat éreztem.
A szülésznő, bár nem ismertem korábban, fantasztikusan klassz volt, kedves, empatikus, mindent ő intézett körülöttünk, a doki szinte csak díszlet volt :))

A Margit kórház csecsemőosztályáról sok rosszat olvastam, hallottam, nekem kellemes csalódás volt. Nem volt éppen túl sok kismama/kisbaba, a legtöbb 3 ágyas szobában kettesével voltunk, volt energiájuk odafigyelni az elsőgyerekesekre, ötödszörre is megmutatni a szoptatást stb. és összességében pozitav volt a csecsemősok 95%-nak hozzáállása.
Az egyetlen negatívum a látogatási rendszer, az osztály folyosójának bejáratánál van egy üvegezett ajtó, ami ráadásul befelé nyílik. Az összes kismama azon a másfél nm-en tömörült a babákkal, és húzodott félre, amikor a személyzet (orvosok, nővérek) ki-be járt.

Mióta itthon vagyunk szépen beállt a ritmusunk, egyelőre a várakozásaim felett, szinte idillikusan alakulnak a dolgok. (Emma eszik, alszik, nagyok élvezik.)