„Ez tényszerűen többszörös hazugság…

Szóval a fentieket inkább fenyegetésnek venném a helyedben, h vissza fog élni a levéltitokkal!”

 

 

Honnan veszed, hogy van „levéltitkom”? Miből gondolod, hogy „fenyegetésnek” kell „vennem” a „levéltitok megsértését”?

Azt állítod, hogy Babarczy összevissza hazudozik, miért csak ezt az egy állítását veszed kézpénznek?

 

Ha nem ismered az aranyigazságot, most megismertetlek vele: amennyiben eleve és teljesen hülyéknek nézed azokat, akiket be akarsz csapni, nem tudod őket becsapni. Az ellenségedet/ellenfeledet nem azért muszáj tisztelned – legalább egy bizonyos mértékig –, merthogy az úgy illik, hanem azért, mert úgy praktikus. Aki lebecsüli, hülyének nézi az ellenségét/ellenfelét, könnyen ráfázik.

 

Elvileg a következő lehetőségek adódnak: vagy írtam Babarczynak levelet, vagy nem. Ha írtam, akkor vagy olyasmit írtam, ami rám nézve dehonesztáló, vagy nem. Ha nem írtam levelet, akkor Babarczy vagy hamisít egyet, vagy nem. Ha írtam levelet, akkor azt Babarczy vagy közzéteszi, vagy nem. Ha írtam levelet és azt Babarczy közzéteszi, akkor vagy meghamisítva (torzítva, csonkítva, átköltve stb.) teszi, vagy nem. Na most, tegyük föl, írtam levelet és azt Babarczy (valamilyen módon) közzé teszi, akkor az engem vagy érdekel, vagy nem. Nem írtam levelet, de Babarczy közzétesz valami hamisítványt, akkor az engem vagy érdekel, vagy nem.

 

Nagyjából ennyi. Hirtelen több opció nem jut eszembe. A lényeg, hogy mindez részemről kérdés marad, miként az is, hogy „föláll-e nekem”, vagy sem, ugyanis pontosan ez az, amihez senkinek semmi köze. Magánügy. Egy biztos: Babarczy tehet bármit, én sem cáfolni, sem megerősíteni nem fogom, és ennek ellenére – figyeld csak meg! – Babarczy Eszternek senki egyetlen szavát sem fogja elhinni. És „neked” sem.