Na ebből már ki lehet indulni. Persze ott a kérdés, hogy hogyan is valósítanád meg, és mivel tennéd tökéletesebbé?

 

Az én utópiám a kis közösségek együttélése, összeműködése.

 

(Erről már írtam korábban is, és gonosz módon bemásolom ide ismét, hadd lehessen szétcincálni.)

 

Szerintem a legjobb rendszer egyfajta közösségi, törzsi alapokon kell, hogy nyugodjon.

 

Egyrészről ebben a kis (pár száz fős) közösségben mindenki ismer mindenkit, tehát a vezetők kiválasztása jelentősen leegyszerűsödne. Tudják, hogy ki milyen tulajdonságokkal bír, és ki a legalkalmasabb arra, hogy vezessen. A döntések nem öncélúan születnének, hanem tükröznék a közösség érdekeit.

 

A közösség egy másik nagy előnye lenne a megosztás: nem kellene minden háztartásba külön autó, porszívó, rotakapa, stb... Mindenből csak annyi kellene, amennyi a közösség számára fontos. Egy kollégiumban sincs mindenkinek mosógépe.

 

Ezzel pénzt lehetne spórolni, időt lehetne spórolni, munkát lehetne spórolni. Az információ, a tudás sokkal jobban áramolhatna egy ilyen közösségben. A vezetés valóban elkezdene hatékonyan dolgozni. És még egy fontos tulajdonsága van az ilyen közösségnek: válságálló. Bármi is történik, nem maradsz egyedül.

 

 

Ez nem szocializmus, hiszen ott el lehetett bújni a nagy gépezetben. Itt a kis közösségekben minden nyíltan, és őszintén zajlana, és ezzel ki is ikattuk az emberekre hajlamos lustaságot, ügyeskedést. De viszont megmaradna a magánszféra is, amely összekapcsolódna egy sokkal szorosabb közösségi élettel.

 

Középpontban az ember áll.