„vitában ne a győzelemre, hanem meggyőzésre törekedj”

 

 

Jó, akkor nézzünk példát e bölcs imperatívuszra:

 

Szüfra Zsett válasz | 2010.11.15 09:29:51 © (18709)

… Babarczy virtuálisan igencsak pacekon nyomott itt egy nicket…

… az elmebetegség egy tünete is lehet, általában schizophraeniás betegeknél jelentkezik, melyre jellemző egy másik egyén szavainak (echolalia) ismételgetése.

© 

 

Ez volna a meggyőzés? A pacekozás? Az elmebetegezés? Így akarsz meggyőzni bárkit is? Vagy magadnak már nem írod elő kötelező érvénnyel a meggyőzést? Csak másoknak? És vajon magadnak miért nem? Egyébként pedig – hidd el! – az efféle szar szöveggel senkit nem tudsz legyőzni (meggyőzni még kevésbé).

 

 

 

„Babarcy Eszternek a (vélt/valós) pimaszkodásod adott/adhatott okot a beszólásra.

Egy magára valamit is adó férfiember -- BE kérdéses beszólására -- nem reagált volna.”

 

 

Ennyire nem érted? A fölvetés így hangzott (figyeld a kiemelést!):

 

Gyurica úr válasz | 2010.11.16 08:46:35 © (18712)

Egyszerű a módja, Babarczynak csak válaszolnia kell három kérdésre…

… honnan veszi, hogy nekem „már nem áll fel”, illetve ha úgy is van/volna, miért tartotta fontosnak, elengedhetetlenül szükségesnek, hogy idegen hímek hímtagjával foglalkozzék nyilvánosan?

©

 

Na most, te volnál itt újabban a Babarczy Eszter? Ha nem te vagy, akkor hadd kérdezzem meg: mi a búbánat közöd van a problémához? Azt hitted, téged kérdezlek? Ha viszont te vagy Babarczy Eszter (esetleg az ügyvédje), akkor hivatalosan értesítelek, a válaszod: nulla. Nem azt kérdeztem, mi „adott/adhatott okot a beszólásra” (nem érdekel Babarczy „beszólása”!), hanem azt kérdeztem, hogy Babarczy Eszter („egyetemi tanárnőként”) miért cuppan rá verbálisan olyas hímtagra, amely hímtag nemigen instanciázza őt, éspedig semmilyen vonatkozásban? Másként fogalmazva, hogy te is értsd: muszáj ennyire lemenni Tereskovába? Ha igen (mert végső soron ízlése válogatja), még mindig marad egy alapkérdés: miért IRL-nicken? És amire csak egyetlen valós magyarázat adódik: amiért például Nagy Kriszta is „IRL” mutogatja „illatos pináját”, Kiszel Tünde is „IRL” teregeti ki szagos bugyigyűjteményét… hiszen csakis így, a valódiság örvén lehet a mutogatásnak, a rácuppanásnak izgalma, celebes „értelme”.

 

Ez a topik azért autentikus, mert a Babarczy-mítosz a mai napig élő agyrém. Ez derült ki itt pl. Pixy, Állományjavító szövegeiből, Triste beszédes hallgatásából, illetve amott Almásiék, Esterházyék, Verebesék töretlen rajongásából, a HVG, a Népszabadság, a Klubrádió szerkesztőinek változatlan elismeréséből.

 

Szüfra Zsett válasz | 2010.11.16 13:56:05 © (18714)

Többek között ez a topik is szerepel az ajánlott olvasmányok listáján. Még majd tananyag lesztek?

Előzmény: Szüfra Zsett (18713)

 

És?! Akkor én most mit csináljak? Ijedjek meg, mert tananyag lesz a topik? Ó, hát nehogy már sokat gondoljanak magukról azok, akik összeállítják az egyetemi szociomókuskák számára az „ajánlott olvasmányok listáját” (ha igaz ez egyáltalán)!

Persze az is lehet, hogy a végén mégiscsak megijedek egy kissé, könnyen előfordulhat, amilyen beszari vagyok; ám egészen biztos: még ijedtemben sem csatlakozom az Almási-, Esterházy-, Verebes-féle hülyékhez, akik szerint Babarczy az egyetlen „okos nő” Magyarországon, továbbá „bölcs”, „koros guru”, „originális, unikális jelenség” és így tovább. Hanem én inkább Eörsi Istvánnal értenék egyet (ha szabad ilyet tennem), Eörsi ugyanis – a maga bájosan ironikus modorában – világossá tette (Magyar Narancs, 1999. dec. 23.), hogy Babarczy nem koros guru, hanem kortalan liba, s amely cikkre a libák guruja így reagált az interneten:

 

babarczyeszter válasz |1999.12.24 21:47:25 (1183)

… láttam a Narancsot, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mivel a karácsony családanyákra feladatokat ró. Az hagyján, hogy Eörsi cseszeget, bután cseszeget, mondtam is neki, hogy rossz helyre tette az idézőjelet.

Előzmény: igazi Yosarian (1158)

 

Ugye?! Nem volt ideje „foglalkozni” Eörsi cikkével. Csak arra volt ideje, hogy elolvassa az írást, bedühödjék rajta, hadonásszon egy sort kisnői nagymérgében a konyhai fakanállal (mert a karácsony fakanalat „ró” a háziasszonyokra), majd rögvest fölhívja a buta szerzőt és közölje vele: „rossz helyre tette az idézőjelet”. Na ja, ez már csak így szokott lenni az elfoglalt családanyákkal, még az idézőjeleket is kisasolják karácsonyi pudingolás közben (vesd össze: „Ebből egy érdekes filozófiai vita születhetne, de most elmegyek lefektetni a gyereket”).

Ungvári Tamás így fogalmaz (ez év nyarán) a fent idézett spicliügyet értékelvén: „Belekotyogott a vitába Babarczy Eszter, akkoriban a Narancs üdvöskéjeként, azzal érvelt, hogy ő falusi kislány, s az ő nemzedékét ez a morális kérdés nem érinti”.

 

Eörsi tehát bután cseszeget, Ungvári lekezelő, míg Almási professzor szerint Babarczy nem belekotyog a felnőtt férfiak dolgába, hanem viszont „koros guru”. Mit mondjak, nem szívesen volnék most Ungvári fitymabőrében, Eörsi répájának pedig az a nagy szerencséje, hogy a debatter publicista már nem él. Egyébként mindahányan szenvedhetnék Karácsonyi néni szellemes „beszólásait”.

Ungvári Tamás jó néhány évtizedet eltöltött az irodalomban, nota bene nem nézegetve (mint pl. Almási esztéta), hanem művelve az irodalmat, így hát nincs mit csodálkoznunk azon, hogy telibe találta a szót is, a képzőt is: Babarczy Eszter üdvöske. Volt. Egykor. A Narancs, a Beszélő, a Mozgó Világ, a 168 Óra, a Holmi, Almási és Esterházy üdvöskéje, ma pedig a HVG, a Népszabadság és Verebes István üdvösnője.

 

Amit Ungvári Tamás üdvöskeségnek nevez, azt én bornírt Babarczy-mítosznak, ezért beszélek fölfújtságról (mint jelenségről), vagyis magára az emberre nem érdemes sok szót vesztegetni, ugyanakkor tény: tegnap volt hozzá három kérdésem, melyekre ma éjjel „válaszolt”, és ezt most röviden nyugtázom:

 

babarczyeszter válasz | 2010.11.17 00:40:35  (18719)

1. fogalmam sincs, kinek áll érdekében téged fizikailag bántalmazni.

2. a férfiasságoddal a nőiségemre vonatkozó hosszú és ismételt fejtegetéseidre válaszul tettem utalást.

3. természetesen fogalmam sincs, hogy melyik szerved hogyan működik, erre vonatkozó minden feltételezésem merőben légből kapott volt.

Előzmény: Gyurica úr (18712)

 

A háromból kettő tipikus üdvöske-reflexió: „fogalmam sincs” (ismétlem: a nem tudás nem érdemel szót), míg a második „válasz” vagy tévedés, vagy hazugság, ami ugyebár egy „üdvöske” esetében eldönthetetlen.

Azt az állítást, mely szerint én Babarczy „nőiségére vonatkozó fejtegetésekbe” bocsátkoztam volna, Almásiék üdvöskéje éppúgy nem tudja bizonyítani, mint azt, hogy „Rorty megbukott”.

Némi „cseszegetés” persze történt részemről, amely „cseszegetés” viszont nemhogy Babarczy „nőiségére”, de még csak nem is a nőségére irányult (miközben, gyanítom, az „unikálisan művelt” hölgynek „fogalma sincs”, mi a különbség a két fogalom között), vagyishogy az eörsista „cseszegetést” nem szegény Babarczy Eszter, hanem valójában két (mélyzsigereiben szexista) mélybarom ellen foganatosítottam. Ugyanis bizonyítást nyert e fórumrovatban, hogy Esterházy Péter, de különösen az expressis verbis fogalmazó Verebes István csak relatíve (az általában vett nőhöz viszonyítva) tartja Babarczyt műveltnek, okosnak, Verebes korszakos kifejezésével: „okos nőnek”. Míg a „feminista genderkutató” Babarczy személyes szégyene abban áll, hogy ezt a „státust” nem utasította vissza, sőt: boldogan viháncolva köszönte meg a tévékamerák előtt. De – mondom – Babarczy személyével nem foglalkozom (unalmas „nőiségével” a legkevésbé), régebben fölajánlottam néki a közvetlen kapcsolatot (tettem ezt a feleségem nevében is, a „lányunkká”, tanítványunkká fogadtuk volna őt), erre Babarczy formálisan nem reagált, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy elhárította a közeledésünket, és ezzel a dolog személyes része lezárult. Az elemzésem tárgya tehát nem Babarczy Eszter tevékenysége, de még csak nem is Almásiék Babarczy személyéhez, hanem a liberálgőgös „intelligenciának” (egy-két Eörsi, Ungvári kivételével persze) a Babarczy-mítoszhoz, az „üdvöskeséghez” való birkaviszonya, általános leborultsága; s ezért még megspendíroznék itt egy írásbölcseleti megjegyzést a tegnap kárhoztatott „ismételgetések” kapcsán! A híres catói mondást (ceterum censeo Carthaginem esse delendam) szinte mindenki pejoratív éllel, pironkodva emlegeti, miközben buzgón alkalmazza! Míg én – kevéssé hipokrita lévén – nyíltan vállalom az „ismételgetést” (sőt büszkén vállalom, mint bőszült liberális az etnocentrizmust), mi több, módosítottam is az antik szövegen, az időszerűség kívánalma szerint: ceterum censeo Stultitiam esse delendam!

Erről szól – jelenleg – e tananyaggá nemesült topik.