A Lynch-féle elképzelés szerint és a homokférgeket szerintem képileg kiválóan eltaláló Carlo Rambaldi "készítette" a Navigátorokat is, ugyanis ők azok a bálnaszörnypacnik, ahogyan megnevezted őket. Nyilvánvalóan a fűszer hatása alatt változtak ilyenné, ha megnézed őket, elvetélt homokférgek, akik a tartályaikban már csak fűszeres levegőben élve tudnak élni, előrelátni és ezzel a részismerettel navigálni az űrben.

Akik pedig a tartályuk, illetve előttük/mellettük sepregetik a terepet, azok kezdő navigátorok, az átalakulás egyik fázisában.

Itt találtam pár képet Rambaldiról és a Liga navigátorairól:

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:Qbs-496L_w4J:www.duneinfo.com/arrakis/navigators/+Lynch+Dune+Rambaldi&cd=6&hl=hu&ct=clnk&client=firefox-a

Amikor először láttam Lynch filmjét idehaza egy sutyiban tartott előadáson a Filmművészeti Főiskola vetítőjében, úgy 1984 végén, főleg azon ütköztem meg, hogy milyen ódivatúan öltöztetteti a szereplőket (rendjelek, pizsamás nadrágú katonák stb.), de aztán olvastam valahol vele egy interjúban, hogy az ő elképzelése szerint a Birodalom a történet idejében már lefelé szálló ágban volt, aminek ábrázolásához a kissé ócskuló külsőségek /még a navigátorok tartályai is erisztenek...) az alkalmasak.

Ez számomra - mármint a képi megjelenítés -azért volt meghökkentő, mert a könyv olvasása közben mindig csilli-villi, vadiúj és nagyon modernként gondoltam minden kütyüre és cuccra - amint az egy jó kis sci-fitől lett volna elvárható. :-)

Mivel akkoriban tanultam angolul, nagyon sok finom részletet nem értettem meg a könyv gondolati hátteréből, legjobban az izgalmas történetet fogtam fel. Csak többszöri (és későbbi) újraolvasásokat követően kezdtem a felszín mögé látni és nézni.

De egészen biztos, hogy még ma sem, az első kötet első olvasása után sem értek mindent teljes egészében a herberti világképből.