Túl azon, hogy egy „intellektuális öngyilkos” eo ipso nem képes „érvelő-logikai elemzésre”, a fölvetés alapvető szemantikai balfogással terhelt. Vagyis nagyon úgy tűnik, a lüke Babarczy-mítosz könyörtelenül tartja magát

Nem így van. Én az "intellektuális öngyilkosságot" , mint általában az öngyilkosságot, tudatos döntésnek tekintem. Az intellektuális öngyilkosság kifejezés az értelmezésemben olyan aktus, amelyben valaki tudatosan veti el az intellektuális képességeiben rejlő lehetőségeket, és mintegy groteszk gesztusként, vagy máskor valamilyen "magasabbrendű megvilágosodás", netán "felemelő alázat" jegyében a fáradsággal, elemzéssel, önfegyelemmel, kétellyel  és egyéb individuális teljesítményekkel nem bajlódva az udvar hullámos gyöpére teríti magát. 

Azaz az intellektuális önfeladás tudatos, de legalábbis indulatilag megalapozott gesztus, nem pedig a belátás képességének elfogyása vagy eredendő hiánya.

Babarczy Eszter utóbbi idejének teljesítményével kapcsolatban ez képzik meg bennem, meglehet, hibásan, meglehet, irreleváns módon. Amit művel, azt a szabadságtól, az értelemtől és a felelősségtől való menekülés kifejezetten klinikailag is preszuicid lépéseinek látom. 

Az argumentációs-logikai elemzés amúgy, miután az ember megértette és elfogadta az alapeszmét, azaz azt, hogy önmagunk és mások szövegei egyaránt szövegnek tekintendők és ekként elemzendők, nem pedig a valamiképpen beléjük vetített érdekek, hitek, meggyőződések és egyéb motivációk kusza és önellentmondásos feltételezésekkel megközelíthető jeleiként, akkor nem egy nagy vaszisztdasz, Babarczy Eszter mindenképpen képes volna rá.