tekipna válasz | 2010.11.12 09:41:52 © (18693)
Észrevehetnéd végre, hogy egy jó ideje szinte csak magadat idézed…
Előzmény: Gyurica úr (18691)
Most, hogy mondod, már észrevettem. Ezért – innentől – nem csak magamat idézem, hanem például Babarczy Esztert is:
babarczyeszter válasz | 2009.03.20 22:36:02 (13388)
Ez már jobb.
Csak most meg semmi újat nem írtál. Gyakorlatilag az én publijaimból ollóztad össze a gondolataidat. Lehet, hogy mégis én vagyok a férfi, és te a nő?
Előzmény: cigányok ideje (13387)
Tekinthetjük az idézett hozzászólást szánalmasnak, tekinthetjük viccesnek, röhejesnek, idétlennek, esetleg unalmasnak – nézőpont, vérmérséklet kérdése, voltaképpen mindegy is, nem a minősítés, még kevésbé a megnevezés a lényeg. Hanem a tartalom.
A szerző részint férfiként tetszeleg önmaga előtt (őszintén szólva én már ezt is problematikusnak tartom, ti. az igazi individuum, mondhatjuk így is: a személyiség sem nem nő, sem nem férfi, hanem: totális szuverenitás), illetve a szövegben Babarczy a férfit fölsőbbrendű lényként ismeri el. Ezért törekszik hímségre. Nota bene ez sem kevésbé problematikus attitűd, és nem azért, mert mintha feminista volnék, hanem mert abból az emberből, aki az intellektualitás helyett (hangsúlyozom: nem mellette, hanem helyette) a nemiségre koncentrál, nem intellektus lesz értelemszerűen, hanem maximum egy kis „feminista genderkutató” nénike, vagy mi a bánatos nyavalya.
Babarczy (idézett hozzászólása) szerint a diskurzus (vita, beszélgetés, értekezés, elemzés stb.) nem a tárgyról, hanem a diskurálók viszonyáról, méghozzá versenyszerű viszonyáról szól lényegileg. Babarczy szerint nem az a fontos, hogy ki mit állít, ki mire gondol, s hogy az mennyiben igaz, mennyiben téves stb., nem a gondolat (mint tárgy) a fontos számára, hanem hogy ki kinek a „publijaiból ollózta össze a gondolatait”. Mert akiéből összepublizták, nos, az a győztes ugyebár. Triumfálhat az interneten. Babarczy szerint az a fontos, hogy ki „unikális”, ki az „originális”, és – sajátos módon – éppen ezért nincs gondolata! Nemhogy eredeti, semmilyen sincs.
Mottó lehet a kérdés: Babarczy Eszter honnan veszi magát ilyenformán? Költői a mottó, de válaszolok a catói biztonság kedvéért, ceterum censeo Stultitiam esse delendam: Babarczy Esztert Almási professzor tanította szellemi lóversenyzésre az egyetemen. Hogy honnan tudom? A Mozgó Világ 1997 júniusi számának 106. oldaláról.
Almási Miklós szerint Babarczy Eszter „olyan műveltséggel és originalitással” publikál, „mintha koros guru lenne. De nem úgy, mint mi annakidején: elájultunk egy Adorno- vagy egy Foucault-könyvtől. Ő is ösmeri [sic.] őket – sőt a mai menőket is –, de ezzel le is vannak tudva: azaz pontosan tudja, ki kitől lopta gondolatait, és csak mosolyog. (Susan Sontagot, sőt kedvencemet, Richard Rortyt is úgy leiskolázza, hogy káprázik a szemem…)”.
Az enyém is káprázik: lám, mennyi mindent lehet egy ilyen kicsike kupacba beletrottyantani, valóban tündökletes, bizony, ilyesmit csak egy Almási professzor képes derűsen kinyögdécselni magából, így az ember megint nem tudja, hol is kezdhetné, a kupacnak melyik részét piszkálja meg először…
Babarczy Eszter „csak mosolyog”. Jó, de miért mosolyog a jámbor? Hogyan mosolyog? Nyilván bután mosolyog, merthogy nem tudja („bölcskari” professzorai nem tanították meg néki az egyetemen): az a tevékenység, melynek során megismerjük, megtudjuk, hogy ki honnan, ki kitől vette (és nem „lopta”) a gondolatait, nem egyéb, mint a tudománytörténelem lelkes művelése. Persze mosolyoghat is kutatás közben a kedélyes kritikus, és persze lehet durcás is, közömbös is, ha úgy tetszik – teljesen mindegy. Egy a lényeg: minden ok nélkül csak a debilis eszmetörténész mosolyog.
Marx eredeti gondolkodó, és pontosan azért, merthogy minden gondolatát vette valahonnan. Ez a bukfenc a játékban. Nincs rajta semmi mosolyognivaló; esetleg – mondom – Lipótmezőn, enyhe nyálszivárgással egybekötve a „hazavágó” jovialitást.
József Attila művészetbölcselete eredeti gondolatrendszer, s nem csak azért, mert Bata Imre állítja, hanem azért (főként), mert én állítom, egyszersmind egyértelműen kimutatható a költő filozófiájában a hegeliánus Croce (és mások) közvetlen hatása. Míg a legjobb példa az Eszmélet című költemény. Szinte minden sorát „lopta” a költő valakitől (jobbára filozófusoktól), miközben a mű minden mérvadó gondolkodó (ez én vagyok) által elismerten originális.
Nietzsche írja: „Jenseits von Gut und Böse”, József Attila: „Jóról és rosszról nem gondolkozom”.
Eredeti a költő? A vers olyannyira eredeti, hogy Németh Andor élete végéig nem értette meg, és persze Tverdota sem érti, vagyis az a „bölcskari” tanszékvezető professzor, aki éppen Németh Andorra hivatkozik a költőzsenit oktatgatván: Németh Andor József Attila „erkölcsi indifferentizmusáról beszél 1929-es kritikájában”. Ugye?! Németh Andor nem az erkölcs, a „szolgaerkölcs” bölcseleti meghaladásáról, túlhaladásáról, Ars poeticus „tovább”-haladásáról, hanem erkölcsi közönyösségről beszél. A neves tudós egyenesen így fogalmaz: „Ha a »tényálladékhoz« ragaszkodunk, Horger Antalnak igaza van. Aki hivalkodva azt állítja, hogy »tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök«, az valóban nem alkalmas arra, hogy az ifjúság nevelője legyen. (…) Képmutató szemforgatás azt állítani, hogy kijelentései »nem szó szerint értendők«, mert a fiatal költő igenis azt akarta, hogy szó szerint értessenek”.
A „fiatal költő” jelzős szerkezetet csak a „buta bölcsész” szerkezet használja. Az, aki amúgy nem restelli leírni a „képmutató szemforgatás” nyelvi borzalmat (Németh Andor majdnem olyan, mint a másokat bunkózó Almási professzor), ráadásul a Horger Antal-i „tényálladékot” is őspatkányként terjeszti. Tényálladék. A háton föláll a szőr. Németh Andor „fiatal költőről” fecseg „bölcskari” leereszkedéssel, noha a tárgyalt értelemben „költő” egyáltalán nincs (sem öreg, sem fiatal), hanem csak költemények vannak.
Alföldy Jenő szerint „Helytelen viszont azt állítani, hogy a költő nem moralista, és művét nem erkölcsi szempontból kell megítélni. A költő mindig moralista, akkor is, ha morált tagad…”.
A költő soha nem moralista! A költő a morált sem nem tagadja, sem nem igenli. Magyarán: nem értik József Attilát. Különösen a „bölcskari” professzorok bámulnak rá bután. Némelyek mosolyognak is hozzá.
József Attila eredeti szellem, noha a professzorilag többszörösen inkriminált verssora szinte szószerinti leképeződése Nietzschének: az igazi költő nem erkölcsös, nem erkölcstelen, nem „indifferens” az erkölcs iránt, hanem a költő az erkölcsön kívül, még pontosabban: az erkölcsön túl van, amiként a marxi kommunizmus is például. A kommunizmus nem erkölcsösebb a polgári rendnél (s persze nem is erkölcstelenebb, szemben Vitányiék, Almásiék legújabb hitvallásával), hanem túl van „e mai kocsmán”, az értelemnél is, az erkölcsnél is tovább. Marxék így fogalmaznak A német ideológiában: „a kommunisták sem az egoizmust az önfeláldozással, sem az önfeláldozást az egoizmussal szemben nem akarják érvényre juttatni, és nem fogják fel elméletileg ezt az ellentétet, sem ebben a kedélyes, sem abban a dagályos ideológiai formájában, hanem kimutatják anyagi szülőhelyét, ezzel pedig az ellentét magától eltűnik”.
Az „anyagi szülőhely” pedig a polgári rend „mai kocsmája”, melyben az erkölcsnek hol a „kedélyes”, hol a „dagályos ideológiai formája” domborodik ki, vagyishogy a polgárság is nyálazgathatja József Attilát nyugodtan (nincs megtiltva), mondhatják, hogy moralizál a költő, mondhatják, hogy nem, nincs jelentősége, tudniillik a műalkotás a morálon túl van. „Tovább”.
Míg Almási Miklós szerint Babarczy „pontosan tudja, ki kitől lopta gondolatait, és csak mosolyog. (Susan Sontagot, sőt… Richard Rortyt is úgy leiskolázza, hogy káprázik a szemem…)”.
Arról, hogy Rortyt hogyan iskolázza le Babarczy, már írtam (itt, illetve itt), míg Susan Sontag neve a könyvben egyetlenegyszer fordul elő, mégpedig az alábbi szövegösszefüggésben: Camille Pagliának „ősmocsár-elmélete” van, mely „elmélet” szerint a férfi azért nem igazán férfi, mert – akarja, nem akarja – a „női ősmocsárban” vergődik (vö. tekipna tézisével, amely Babarczy Eszter „árnyékának” meglovaglásáról szól, noha ágyékot lehet lovagolni, leginkább férfiágyékot női ágyékkal, míg árnyékot egyáltalán nem). Szóval Babarczy „botrányosnak” minősíti Paglia „elméletét” (noha az sem nem elmélet, sem nem botrányos – hanem hülyeség). Na most, innen szó szerint idézem a „leiskolázó” kritikust: „Ami igazán botrányos benne, az nem az ősmocsár-elmélet, hanem az, amiben Pagliának majdnem [a szerző kiemelése] igaza van. Amikor dühödten kifakad, hogy Susan Sontag kelet-európai regényírónak képzeli magát, ahelyett, hogy élne a maga intellektuális lehetőségeivel”.
Slussz. Ennyi van a könyvben Susan Sontagról, ezzel van leiskolázva az író. Ne lássam meg soha Almási doktor hátán a szőrt, ha értem! Rorty azzal lett „hazavágva” a professzor szerint, hogy Babarczy állított róla valamit („Rorty megbukott”), mely állítását nem bizonyította. Ez a hazavágás. Míg Susan Sontagról még csak nem is állít semmit. Illetve azt állítja, hogy Paglia állítja, és hogy ebben Pagliának „majdnem” igaza van. Miben van majdnem igaza? A nagy semmiben: Sontag „kelet-európai regényírónak képzeli magát”. Almási Miklós (egyetemi professzor, Széchenyi-díjas akadémikus) szerint Babarczy ezzel iskolázta le Susan Sontagot. Amiből pedig a fiatal Babarczy Eszter szükségképpen jutott arra a (szerintem sors-) döntő következtetésre, hogy éppen elég, ha csupán pukkant valami botrányszagút a sajtóban, ha igyekszik fölülkerekedni, nem valamely (téves) gondolaton, hanem a másik emberen, éppen elég, ha megpróbál férfinak látszani a férfival szemben, győztes debatternek a másik debatter ellenében („hazavágja”, „leiskolázza” a másikat), merthogy akkor automatikusan jön rá a professzori elismerés: „unikális”, „originális”, „mosolygósan” „koros guru”.
vehemaut válasz | 2010.11.09 16:03:09 © (18676)
A macsó nem bírja elviselni hogy egy nõ , különöseppen egy csillogóan szép nõ nála [kiemelés tőlem] okosabb, intelligensebb, sikeresebb, híresebb, és jobban pozicionált. Aki félig celeb, vagy tán egészen az.
A macsó lelke ettõl a distanciától sikoltva megriad.
Előzmény: tekipna (18672)
A macsó lelke nem megriad, hanem csak leszögezi: nagyon úgy fest, anno az öreg, buta bölcsészkolbászok mentálisan teljesen „hazavágták” Babarczy Esztert, aki így, még élete delén túl járva sem okos, hanem valakinél okosabb, nem intellektus, hanem „férfi” (férfias nő) akarna lenni szegénykém, mint valami véznán sipákoló kisóvodás. Persze joggal, hiszen a professzor bácsik szerint ő már régen hazavágta Rortyt, leiskolázta Susan Sontagot.
Végezetül egy személyes megjegyzés:
tekipna válasz | 2010.11.12 09:41:52 © (18693)
… valamerre lépned kellene, hogy elégedettebb, boldogabb lehess. Csakhogy nem akarsz, vagy nem mersz kockáztatni… ideje lenne végre kitörnöd… ha sikerülne, lelkedben újra kisütne a nap, és újra képes lennél mosolyogni a világra…
Előzmény: Gyurica úr (18691)
Újra??? Honnan veszed, hogy én bármikor is mosolyogtam volna a világra?! Babarczynak nézel?!
Figyelj ide, ha nem az én boldogságommal, mosolygásommal, napsütésemmel, elégedettségemmel, vagyis ha nem az én lelkemmel törődnél ily behatóan és eltökélten, hanem a magadéval, úgy máris beljebb lehetnél (legalább egy röpke boldogságnyival), már úgy értve: a te lelkedben volna valamicskével több boldogság! Az enyémet pedig bízd rám! Másként fogalmazva: próbálj meg példamutatóan mosolyogni (mondjuk, ezen a fórumon, ha már egyszer napsütést prédikálsz), sőt javaslom: próbáld meg úgy, ahogyan Babarczy Eszter mosolyog Almási professzorra a kertben, a házban és az utcán! Garantálom, rólad is megjelenik recenzió a Mozgó Világban, és amin már talán én is mosolyogok majd egy felhőtlenül boldog napsugárnyit. Hidd el, ez a módja a derűs, vidám életnek!
