Illene új fejezetet nyitnod.

Észrevehetnéd végre, hogy egy jó ideje szinte csak magadat idézed, elakadt a tű. Még megtörténhet, hogy egy napon majd rádöbbensz: jó ideje egy helyben állsz, valamerre lépned kellene, hogy elégedettebb, boldogabb lehess. Csakhogy nem akarsz, vagy nem mersz kockáztatni. Ülsz a „döglött lovadon” (Babarczy árnyékán), és várod, hogy történjen valami, ahelyett, hogy leszállnál és továbbállnál. Pedig ideje lenne végre kitörnöd Babarczy árnyékából. Képtelen vagy felderíteni a problémád lényegét, pedig akár lokalizálhatnád is a „döglött lovadat” (Babarczy árnyékát), és komoly erőfeszítések és fájdalmas küzdelmek árán magad mögött hagyhatnád végre. Föltéve, ha tényleg, ha igazán akarnád. És ha sikerülne, lelkedben újra kisütne a nap, és újra képes lennél mosolyogni a világra. És a világ ezt észre is venné. Mi több, még értékelné is. Persze, ha nem hiszed, előtte járj utána.

Mi(topiklakók) ismerünk már, és nem sok reményt látunk arra, hogy Babarczy árnyékából kikecmeregj, de tudod  mi(jó indulatú emberek) azt mondjuk, amit a pueblo indiánok: La esperanza muere al último.