A gyerekeim imàdjàk a màkos ételeket (kalàcs, tészta), de màr jò rég ota nem tudtam csinàlni. Màkot még csak lehet talàlni (az sem egyszerû mindenhol), de a daràlàs a probléma, mert egy költözködés alatt elvesztettem a jo kis magyar màkdaràlòmat...:(

Az elsô idôkben nem tudtuk megenni a francia kolbàszokat (charcuterie) annyira rossznak talàltuk (késôbb az ember hozzàszokik, ha nincs màs), hiànyzott a pirospaprika is, de ma màr lehet kapni minden boltban, amiota divatba jött a franciàknàl, hogy mielôtt megsütik roston a husokat, beszòrjàk paprikàval (csak azt kérdezem magamtol, nem ég-e meg a paprika?).

Egyedül Baszk orszàgban talàltunk a magyarhoz hasonlo kolbàszt, kellemes meglepetés volt.

Errôl jut eszembe, hogy olvastam egy történelmi tanulmànyban, hogy a mi népünk konyhamûvészete évezredek òta "fôzôs-pàrolòs", (vagyis bogràcsban, fazékban fôzzük, pàroljuk inkàbb a hùst, s az esetleges sütés elôtt is legalàbb bepàcoljuk), ugyanakkor a nyugati népeké "sütôs" (nyàrson, sütôlapon, ràcson sütik a hust - és azt sem eléggé, félnyersen eszik). Egyszer vacsorameghivàson a hàziasszony keveskedni akart nekünk (férje magyar volt ô francia) és ràntott csirkét tàlalt nekünk. Azonban a csontoknàl véres volt, ami ugye baromira undorito nekünk magyaroknak.

Ha màr Elzàszrol is van szo, a choucroute -juk (savanyitott kàposzta) borzalmas. Iztelen, külön vannak hozzà adva a kolbàsz és füstölt darabok, semmi lé rajta....Hol van ez a magyar töltött kàposztàtòl, vagy székelykàposztàtòl ? (az utobbit gyakran készitek, a gyerekeim imàdjàk, sôt francia vendégek is elismerik, hogy sokkal izletesebb a choucroute-nàl).