A minap (topikturkálás közben) szimptómára akadtam.
Pixy válasz | 2010.08.17 16:24:00 © (17761)
Én személy szerint a fékezhetetlen agyvelejű hölgyet azóta rugdosom több-kevesebb lelkesedéssel, mikor kipattant a színpad közepére az írószövetség botrányakor és megpróbálta érdemdús ennenmagát egy szintre hozni Szabó Magdával.Mit mondjak, nem jött össze neki igazán.Aztán folytatódott az egész ebben a kedves kis topicban - eleinte némi Gespents-beszűrődéssel -, de valahogy itt se sikerült eladnia magát teljesen független és abszolút középen álló véleményformálónak. Inkább az jött le, egyre nagyobb léptékben, hogy Eszter mindenkinek meg akar felelni, mindenhol jókislány akar lenni és nagyon csodálkozik azon, hogy némelyek képesek számon kérni tőle bizonyos elveket és nem pusztán a zsidókat tartják felelősnek az antiszemitizmusért például.
Előzmény: Geyza (17745)
Frajd Zsigáné. Ő személyiséget elemez. Mert ő pontosan tudja, hogy „Eszter” ki mindenkinek akar megfelelni. „Eszter mindenkinek meg akar felelni”. „Jókislány akar lenni”.
Kérem, ha „jókislány” akarna lenni, akkor az volna. Nem nagy ügy. Aki kedves (de legalább kedveskedő), bájos (de legalább behízelgő), udvarias (de legalább stb.), szóval aki kellemes jelenség, vagy ahogyan itt írták (tévesen), „helyénvaló és jókedvben teremtett”, az valóban mindenkinek megfelel, azt „mindenki szereti”, „mindenkinek a barátja” (ismerjük a típust), és éppen attól felel meg mindenkinek, hogy ilyen.
Babarczy viszont nem ilyen. Nem akar mindenkinek megfelelni, sőt ellenkezőleg: voltaképpen senkinek sem akar megfelelni!!! Paradox módon még Almási Miklósnak sem!!! Legalábbis nem személyesen.
Babarczy Eszter ikonnak képzeli magát. Olyan ikonnak (Jézusnak, Jeanne d’Arc-nak… talán még Ságvári Endrének is), amelyet/akit alapvetően a két nagy piktor pacsmagolt „vajszínűre” („originálisra”, „unikálisra”) annakidején (erről már írtam), míg Babarczy közéleti jellegének kialakításában lényegi felelősség terheli a kispiktorokat is.
Pixy válasz | 2010.08.17 16:24:00 © (17761)
… azóta rugdosom több-kevesebb lelkesedéssel, mikor kipattant a színpad közepére az írószövetség botrányakor és megpróbálta érdemdús ennenmagát egy szintre hozni Szabó Magdával.
Előzmény: Geyza (17745)
Két árulkodó mozzanat: az egyik a „rugdosom” kifejezés, a másik pedig az, amelyből az egyik következik, vagyishogy csak akkor kezdtek el rúgkapálni (némelyek), amikor már bekövetkezett a baj.
Banális egészségügyi hasonlattal élek, hogy Pixy is értse: az az orvos, aki nem veszi észre a kórt kezdeti stádiumában (nem látja, nem tudja, hogy egy injekcióval meggyógyíthatná a beteg lábát), nyilván akkor kezdi el „orvosolni” a végtagot, amikor az már menthetetlen. Pixy doktor pedig dühvel, baltával amputál, merthogy: „ez meg mér’ büdösíti itt az egészséges környezetet az üszkösödő lábával?!”.
Pixy ezért „rugdos”, illetve azért, mert amíg félreértette Babarczyt, amíg azt hitte, velük van ő totális szívvel és mindörökre, addig nagyon örült a dolognak, hát hiszen az a jó, ha sokan vagyunk, mennyiségileg vagyunk erősek ugyebár.
Igaz, egy szimpla Pixy nemigen értheti, mekkora marhaságokat írt Babarczy Eszter már akkor, amikor még abszolúte a „mi kutyánk kölykének” számított, ám egy Almási professzornak, egy Esterházy Péternek azért illenék annyira értenie a saját szakmáját, hogy észrevegye: Babarczy könyvében nem „unikális, originális műveltség” tükröződik, hanem épp ellenkezőleg, olyasmik vannak ott összezagyválva, melyekből szükségképpen következik majd, akár a legocsmányabb baromság is! Ha pedig a tekintélyes „kritikusok” elvtelen (vs. ostoba) dicsérgetéseikkel még rá is lapátolnak a liberálisan kisnői lélekfejlődésre, úgy a nagyfokú züllés elkerülhetetlen.
Pixy válasz | 2010.08.17 16:24:00 © (17761)
… kipattant a színpad közepére az írószövetség botrányakor és megpróbálta érdemdús ennenmagát egy szintre hozni Szabó Magdával.
Előzmény: Geyza (17745)
Kipattant. És hogy most miért is kell „rugdosni”?
Egyáltalán nem azért, mert Babarczy „megpróbálta érdemdús ennenmagát egy szintre hozni Szabó Magdával”, hiszen ez akkor történt meg először, amikor Babarczy jelentkezett az írószövetségbe. Hanem viszont akkor kezdtek el némelyek hisztérikusan rugdalózni, amikor Babarczy demonstratíve nem lépett ki a szövetségből, mondván, hogy ő aztán igazán jól elvan ott a szintén „fékezhetetlen agyvelejű” Döbrentei Kornéllal. Pixynél itt borult ki a pixis. Nem Szabó Magdánál, hanem Döbrentei Kornélnál. Miként Nádas Péter sem akkor lépett ki az írószövetségből, amikor megtudta, hogy még egy Babarczy Eszter is minden további nélkül tagja lehet a szervezetnek, hanem amikor Döbrentei már a nyílt utcán zsidózott, újjal mutogatva Nádas Péterre is: „szakállas bácsi!”, és ami nyilvánvaló rágalom, ti. a jeles író naponta kétszer borotválkozik, ha másért nem, azért, mert különben seggbe rúgná az asszony. Nádas kilépett. Babarczy nem lépett ki. Világos, csakhogy nem ez a probléma. És még csak nem is az, hogy Babarczy belépett, hiszen persze, hogy belépett, ha egyszer többre nem képes. Ha írni nem tud, legalább formálisan legyen tagja az írószövetségnek. Igen ám, csakhogy én most nagyon megkérdezném (fórumozásilag), milyen alapon vették föl Babarczy Esztert az írószövetségbe? Ha őt fölvették, engem miért nem? Mert nem jelentkeztem? Hát már az is akadály?
Tény: Babarczy Eszter 1991 és 1995 között kirotyogtatott magából egy rakásnyi baromságot. Jókora szamárságait először esszéformában tette közzé különféle „balliberális” orgánumokon (gondolom, a Holmiban, a Beszélőben, a Mozgó Világban…), az idióta szerkesztők pedig haptákban közölték a még náluk is idiótább szövegeket, merthogy a szerző nagyon egy „balliberális” szerző. Volt, még akkor. És aki később tárgyi badarságait kötetbe gyűjtötte, könyvformájában is kiadta.
Ez történt. Kérdezem: ettől lett Babarczy író? Lehetséges, hogy már ettől, míg (szerintem) igen valószínű: kellett hozzá az is, hogy Esterházyék nagydarab férfinyálukkal íróvá kenjék föl a „kisdarab nőt”. Hogy miként tették? Már jó ideje erről szól ez a topik. Most csak egyetlen konkrétum: Pixy ugyebár elolvasta Babarczy könyvének (A ház, a kert, az utca) 192-193. oldalát, s ha elolvasta, értette is, mi van ott leírva. Értette, ámde nem „rugdosta” meg érte a szerzőt (szerkesztőt, lektort, kiadót), hisz’ ugye mindahányan a „mi kutyánk kölykei”. Amiben persze van szociálpszichológiai bóni (nem vitatom), viszont a történelmi összefüggés is logikus ilyen értelemben, merthogy például Pixyék, Almásiék, Esterházyék, Kovács Zoltánék szerint gond nélkül közölhető például ez a mondat: Rorty „liberális szolidaritása büszkén vállalja az »etnocentrizmust« (ez szitokszónak számít a mai Amerikában), csakhogy saját ethnoszát egyre táguló körönként képzeli el, lépésről lépésre bővülő szolidaritásként, amely új és új csoportokat foglalhat magába, valahányszor ironikus szívünkben megfogamzik egy »mi«, és valahányszor elevenen tartott érzékenységünk új szenvedésre bukkan” (192-193. oldal).
Ismétlem: a liberális Pixy anno (1994-ben) nem bírálta csöndesen (ámde határozottan) a „liberális etnocentrizmust” büszkén vállaló Babarczy Esztert (és szerkesztőjét), hanem tíz év múltán kezdte eszelősen rugdosni „a fékezhetetlen agyvelejű hölgyet”, 2004-ben, vagyis akkor, amikor Babarczy már egy Pixy eszével is fölfogható ízléstelenséget művelt az írószövetség illusztris tagjaként. Az „egy Pixy” kifejezés alatt persze mindenki értendő (kedves jómagam kivételével), de különösen Esterházy Péter, aki szerint példamutató a Babarczy Eszter-i attitűd: a „kíváncsi nő” „meg akarja érteni” az etnocentristákat is. Míg Almási professzor szerint Babarczy „unikális jelenség”, merthogy büszkén vállalja az etnocentrizmust. Jó, de mennyiben unikális ez, professzor uram, hisz’ például a hitleri Németországban annyi büszke Babarczy és babarczyság volt büszkén vállalva a nemzet által (oda-vissza), hogy később a fél világot el lehetett árasztani velük. Mi ebben az egyedi? Vagy az volna unikális, hogy a szerző liberálisan etnocentrista? Rendben van, az ilyesmi valóban furcsaság, ám, ha én azt mondom, sőt le is írom, hogy légypöszörő világlik Miskolcnál a dorombok jegében, akkor én bizony vagy hülye vagyok, vagy Kassák Lajos, de semmiképpen sem unikális.
Tehát. Szólni kell (idejében), nem pedig rugdosni! Szólni, szépen, a szájunkkal, esetleg az értelmünk révén. Akkor, amikor még (talán) nem késő, amikor még nem muszáj ütni, vágni, rúgni, hadonászni. Igen, csakhogy akkor viszont mi lesz a dolguk azoknak, akik nemigen tudnak egyebet, csak rugdosódni. Nyalni, hízelegni, majd rugdosni. Majd megint elölről.
Pixy válasz | 2010.08.17 16:24:00 © (17761)
… az jött le, egyre nagyobb léptékben… hogy nagyon csodálkozik azon, hogy némelyek képesek számon kérni tőle bizonyos elveket és nem pusztán a zsidókat tartják felelősnek az antiszemitizmusért például.
Előzmény: Geyza (17745)
Tanulság: nem kell megvárni az „egyre nagyobb léptéket”, ti. már az „etnocentrizmus büszke vállalásából” észrevehető, hogy később szükségképpen lesznek „pusztán a zsidók felelőssé téve”, például a Döbrentei-ügyben.
Észrevenni. Na, ehhez kell(ene) ész, értelem, érzékenység, és ehhez nem elegendő a „bizonyos elvek” által vasalt patacipővel történő késői rugdosás. (Tessék elhinni: rugdosni mindenki tud!)
