Tegnap 8-kor kaptam egy sürgönyt, hogy kilenckor lesz lesz egy hammondos koncert a Fogasház nevű Akácfa utcai romkocsmában.

Klauzál tér, Zeneakadémia, Fészek, Old mans... jó környék. Az épület meg élmény. Egy kiürített, bontásra ítélt részleteiben míves, 150 éves lakóház befedett belső udvara szinte díszletszerű körítéssel elsőrangú látvány.

 

A fellépők hárman voltak. Mondhatni névtelen kezdő, mert még neve sem volt a zenekarnak és első megmozdulásuk volt a tegnapi. Szóval tegnap kezdték. Így, együtt.

Viszont amit műveltek az óriási volt!!!! Olyan ízzel adtak elő néhány saját és jópár Hammond standard számot, hogy az méltó szint Joey-jel, Monacóval, Lonnie Smith-el és társaival való összehasonlításra. Abszolút letették a betonozott udvarra az amerikai standard szintet. Nagyon rátaláltak egymásra. Amit eddig ügyesnek, sőt, nagyon ügyesnek neveztem volna mástól, az most vérpofiként jött le. Az ilyennek nagy jazzfesztiválokon volna a helye! (a kis klubok mellett)

 

Pár szó a tagokról:

Brandon Mezzelo. Amerikai szaxis srác, aki St louisban vagy 10 évet játszott kifejezetten hammondosokkal. Pont úgy és pont azt fújja amit kéne. Se többet, se kevesebbet. Semmi lehetlen nincs a megfejtésében, mégis olyan az íze játékának amit nálunk mástól nem úgy hallok.

Matt Premecz. Egyre ismertebb magyar orgonista, kinek kezében van már a hammondozás B3-as titka. Basszusmenete tökéletes, szólói virtuózak, a hangzás etalon. Ismertebb előfordulásai: Kéknyúl, 4m, Q.-tons.

G. Hunor Taylor. A minőségi (Q) zenekartól elvonatkoztatva olyat dobolt gyönyörű kis márványos, öreg Ludwigján a két szólista mellé, alá, amellyel őket a legfelső szintre emelte.

Nem méltatom tovább, a három srác tegnap csodát művelt és ezt ők is érezték. Csak így tovább! Még jó hogy az egészet rögzítettem.

 

Ja, két hét múlva szerdán ugyanitt.