Igaz, ilyenkor már nem az anyai szív szava az elsődleges hang, amire hallgatnak a gyerekek, és nem is akartam őket sosem túlzottan magamhoz kötni, szárnyaljanak csak, akkor érzik jól magukat... de én bízom abban, hogy a család, a testvéreik, az unokatesók, akikkel szintén sokat találkoztak gyerekkorukban, ezek a kötelékek azért fontosak maradnak a számukra. Itthon Magyarországon tudják magukat igazán otthon érezni, és ez egyáltalán nem lebecsülendő szempont.

Igaz, küzdelmesebb az élet, kisebb a fizetés, nehezebb boldogulni, de szerintem még így is, százszorosan is megéri.