Esterházy Péter szerint Babarczy Eszter „sokfélesége” nem zavarbaejtő. Babarczy „farka” sem zavarbaejtő, „sokat bír” a farka, ám hogy a „bölcsessége honnét”, azt már Esterházy sem „tudja”, éspedig azért nem tudja, merthogy Babarczy sem tudja. Egyedül Almási Oszkár tudja, ő viszont nem mondja. Ilyen a polgári-liberális álarcosbál.

 

babarczyeszter válasz | 2006.01.29 21:11:36 (2642)

Az unalomról szóló szöveg -- sok régi esszémhez hasonlóan -- ironikus és játékos, szándékos nyelvi rontásokat tartalmaz. És, igazad van, rejtekező-bújkáló szöveg.

Előzmény: Lambrakisz (2640)

 

Babarczy alig-alig tud valamit, egyáltalán nem ért semmit, így hát ő a „mozgó” szellemvilág „rejtekező-bujkáló”, ám igen „megértő” esszéistája. Igekötővel. Főként Esterházynál: „Megértő ez a nő. Akkor is, ha a vizsgálat tárgya idegen tőle… Megértő: meg akarja érteni”.

 

Például a liberalizmust is meg akarja érteni. Nem érti, de akarja. Meg. Liberálisként hol azonosul a szolidaritással (vesd össze), hol pedig birtokos viszonyban áll vele, illetve Rorty „liberális szolidaritásá”-ról beszél példaszerű megértéssel.

Nem érti, mi a különbség az azonosulás és a birtoklás között, vagy tán’ érti, „csak” fogalmazásilag zokni, mindenesetre meg akarja érteni. Nem a liberalizmust persze, hanem az etnocentrizmust. Rorty etnocentrizmusát. Igen, pontosan az ragadt liberálbogáncsként Babarczy megértő és teherbíró farkára. Az etnocentrizmus. Kérem, most (elképzelhetetlenségből kifolyólag) szöveghamisítással leszek vádolható, ezért (internetes dokumentum híján) megint csak azt mondhatom, a szövegösszefüggést el lehet olvasni Babarczy könyvében. A szerző szerint Rorty „liberális szolidaritása büszkén vállalja az ťetnocentrizmustŤ (ez szitokszónak számít a mai Amerikában), csakhogy…” És itt megállok, ti. egy slukkra ennyi is bőven elég.

 

Szóval, Péter, tudod-e, mit jelent „büszkén vállalni az etnocentrizmust”? Liberális büszkén? Azt jelenti, kérlek alássan, mintha te megértőn beszélnél az arisztokraták hortobágyi kitelepítéséről (ugyanis a Hortobágyra csak születni nem igazságtalanság, míg oda kitelepítődni vérlázító skandalum), mintha megértőn írnál emberek (zsidók, cigányok) módszeres kiirtásáról, továbbá empatikusan vallanál a megértő édesapák megértő spicliskedéseiről. Sőt. Még a fasizmus is sokkal inkább érthető, mint az etnocentrizmus, tudniillik: a nácizmus részint az etnocentrizmus, résszint a rasszizmus alapján lett emberirtó, fajirtó mozgalom. Magyarán: Auschwitzhoz még a fasizmusnak is kevesebb köze van, mint az etnocentrizmusnak. Tudod-e, Péter?

Az Übermensch nem etnocentrista, és még csak nem is egocentrista. A liberális etnocentrizmus fából vaskarika, esetleg Rorty „új szótárában” nem, ám amely szótárban a cipőtalp azt jelenti, hogy áztatott hónaljszőr; már persze momentán, mert holnaptól egészen mást jelent, ugyanis a „liberális etnocentrista”, Babarczyval szólván: „folyamatosan kételkedik a szótárában és saját józan eszében”.

 

„Rorty büszkén vállalja ťetnocentrizmusátŤ”.

Babarczynál idézőjelben áll a szó, ám ez semmit nem jelent, ugyanis, amiről Babarczy már nem is reméli, hogy egyszer majd megérti, azt „ügyesen” idézőjelbe rakja. Ez a Babarczy-féle „rejtekezés-bujkálás” egyik bevett módja, s ami voltaképp olyan, mint Rortynál a „saját szókészletében” való „folyamatos kételkedés”.

A szó, a szótár, a nyelv eo ipso arra van, hogy megértessem (ergo nem föltétlenül arra, hogy elfogadtassam, hanem hogy megértessem) magam a többiekkel, s még kevésbé arra való, hogy félrevezessem vele a másik embert. Míg Babarczy furtonfurt megpróbálkozik az ellenkezőjével, ám a „folyamatos kételkedés” (értsd: „rejtekezés-bujkálás”) szükségképpen csap át folyamatos csalódottságba. (Szerintem e „kisdarab nő” is jobban járna, ha kevesebbet beszélne, értékes idejét inkább fitness-szalonokban, fodrásznál, kozmetikusnál töltené, tessék elhinni, hamarabb és teljesebb mértékben pattannának rá a magukat könyvkritikusoknak álcázó, nyálcsorgató vén jampecek! Vagy tanulmányozhatná a szakácskönyveket például – akár Rorty helyett is horribile dictu –, merthogy a másik bevált modell szerint „a férfit a hasán keresztül lehet megfogni”.)

 

Babarczy Eszter szerint az etnocentrizmus szitokszónak számít a mai Amerikában. Lehetséges. Amerikában. Mert nálunk valóban nem számít annak. Legalábbis a József Attila Kiadónál, az Élet és Irodalomnál, a Mozgó Világnál egészen biztosan nem. De legyünk megértők (hátha egyszer rólunk is Esterházy-recenzió jelenik meg az ÉS-ben), ráadásul az igazságtól sem járunk messze, ha büszkén kijelentjük: Magyarországon az etnocentrizmus nem annyira szitokszó, mint inkább kabarétéma. Magyarországon az etnocentrizmus azt jelenti, hogy Jézus Krisztus, hazafelé igyekezvén a zsidók általi üldöztetéséből, megállt Felcsúton egy kicsit megpihenni, szamarát megitatni, megetetni, tudni kell ugyanis: Jézus nem pannón, hanem hunniai, sőt még inkább erdélyi születésű bajuszos legény. Pannóniában, Rácegres-puszta környékén csak hígvelejű besenyők élnek. Szóval, haza igyekezvén, Jézus megpihent Felcsúton, s ott ajánlotta Magyarországot Orbán Viktor össznemzeti kegyelmébe. Így történt. Mert, ha a Föld Isten kalapja, akkor hazánk a büszke ethnosz rajta. Nem pedig szitokszó. Majd csak lesz szitokszó! Ha végleg eluralkodik itt Babarczy, Esterházy, Almási Miklós szellemisége. Csinyáld magad! Az elejét is, a végét is! Babarczyék az elején maguk terjesztik az etnocentrizmus ideáját, „nem tudni, honnan való bölcsességgel”, de roppant megértéssel, megérteni akarással, hordják-viszik, mint megannyi „őspatkány” a kolerát, majd ők varázsolják szitokszóvá is, ha szólít a szükség, merthogy így van ez rendjén.

 

Folytatom a Babarczy-bölcsesség idézését, mert nem tudni, honnan, de valahonnan van, ez egészen biztos, ti. ott áll a könyvben a bölcsesség expressis verbis: Rorty „liberális szolidaritása büszkén vállalja az ťetnocentrizmustŤ (ez szitokszónak számít a mai Amerikában), csakhogy saját ethnoszát egyre táguló körönként képzeli el, lépésről lépésre bővülő szolidaritásként, amely új és új csoportokat foglalhat magába, valahányszor ironikus szívünkben megfogamzik egy ťmiŤ, és valahányszor elevenen tartott érzékenységünk új szenvedésre bukkan” (192-193. oldal).

 

Érti ezt valaki? Hát, hacsak nem arról van szó, hogy az olvasó új szenvedésre bukkan sajátmagában, mikor Babarczy szavait olvassa: „ironikus szívünkben megfogamzik egy ťmiŤ”. Megfogamzik. Ha a „belevaló magyar (vs. ámerikai) kanok” „holdórán” belelövellik ethnosz-ondójukat, bele, egyenesen a szívnek közepébe!

 

Egyébként pedig a mondatnak, ha van valami értelme, csakis az lehet, hogy Babarczyék szerint mégsem Magyarország a világ közepe (Jézus rossz nyomon járt), hanem Ámerika. Nem a magyar, hanem az ámerikai a fölsőbbrendű Ethnosz, ő hivatott a világ összes népségét megváltani a nyomortól, szenvedéstől s nem utolsó sorban: az ideológiai alacsonyabb rendűségtől. Vagyis – miként mások mondják – az „amerikai imperializmus”, az amerikai hatalmi terjeszkedés Rorty „egyre táguló köreiként” biztosítja a világ számára a kapitalista jólétet, illetve „lépésről lépésre bővülő szolidaritásként” terjeszti a liberalizmust, amely amúgy az etnocentrista szolidaritással azonos. Vagy nem azonos, de valamilyen kapcsolata biztosan van vele, hisz’ nélküle „ironikus szívünkben” nem „fogamzik meg egy ťmiŤ”, és még akkor sem, ha „elevenen tartott érzékenységünk új szenvedésre bukkan”.

 

Örök tanulságul: Babarczy Eszter „ironikus szíve” 1994 és 1997 között frankón megtermékenyült a „nagydarab” Rorty professzor lompos etnocentrizmusa által, mely fogamzást nyilván liberálkoitusz előzte meg, s amely szolidar-kamatyhoz Almási Miklós esztétaprofesszor tartotta a retrospektív gyertyát. Továbbá Esterházy, Kovács Zoltán és P. Szűcs Julianna (egyem a pornográf gusztusukat), majd cca. tizenöt éves kihordás, vajúdás után a Babarczy-lélek megellett, kitolta „ironikus szívéből” az immár közismert HVG-s ivadékot: „Sok jó ismerősöm megrökönyödésére véleményem szerint a magyarok bölcsen választottak, és nemhogy katasztrófa nem várható, de június 7-én kezdődött a[z etnocentrikus] szebb jövő Magyarországon”.

 

Rendben van. Megkezdődött. De hol van ebben a liberális „ethnosz”, az ámerikai nagyszerűség? Magam sem tudom, bevallom, vagyis ide megint Czeizel Endre kéne, ő rendelkezik géntérképpel, de legalább Esterházy Péter, aki agyilag nem rendelkezik semmivel, csak „terpeszkedő ipszilonnal a nevében” (Š M. Gy.), ám aki együtt sétált anno a szellemileg viselős „kisdarab nővel”, így nyilván mindent tud Babarczy „ironikusan” kisdarab „szívéről”. És hát ez most a nagydarab szellemi mindenhatóság!