„Az ugyanis egész egyszerűen kívül van a normális társadalmi életen, hogy minden egyes emberke viszonyulását egy költőhöz kizárólag az adott költő alanyi bránerétől, annak nagyságától és egyéb jellemzőitől teszed függővé.”

 

 

Nem „minden egyes emberkéről” beszéltem, hanem konkrétan Valachi Annát idéztem, mégpedig szó szerint, ugyanis a hölgy a „József Attila körüli nők egyikeként” határozta meg magát, míg a szövegösszefüggésből világosan kiderül, mindezt amolyan szánalmasan nagyasszonyi nyáladzással, kínosan öregecskedő „erotikával” tette: „beleszeretett a Vágó Márta könyvében megrajzolt költőportréba”. Nem (csak) a versekbe, hanem a „költőportréba”. És ami már erősen az ízlésem ellen való „szerelem” – csupán ennek adtam hangot. Számomra általában is a kedves, szolíd, szerény csajok a rokonszenvesek, míg a hervadó, fonnyadó bájukat reménykedve riszáló, harsány luvnyákat fokozottan nem szívelem (hangsúlyozom: ez pusztán ízlés kérdése, melyből nékem – szubjektíve – ilyen adatott!), vagyis a „költőbráner” kifejezés nem egyéb, mint a Valachi-féle „költőportré” hiperbolája, semmivel sem több. Természetesen esztétikailag tartózkodom Babarczy Esztertől is az alábbi hozzászólása miatt:

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 11:57:43 (13353)

Kedves EG, kérlek, fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel...

Előzmény: cigányok ideje (13350)

 

Ennyi. Ha pedig eme viszolygásom, esztétikai tartózkodásom „kívül van a normális társadalmi életen”, vagyis ha Babarczy Eszter idézett hozzászólása, Valachi Anna nagydarab női nyáladzása van a „normális életen” belül, akkor én nem akarok normális lenni! Normális embereknek elegen vagytok ti, szívből ajánlom néktek egymás társaságát. Engem sokkal inkább Almási Miklós, Esterházy Péter és Babarczy Eszter intellektuális, „tárgyi kritikai” viszonya érdekel.