Karl Popper „elméletének” nem vagyok hű meghallója, sőt, tulajdonképpen csak annyit tudok róla, mint bármely újságolvasó.

 

Szerintem annyit sem. A "bármely úságolvasó" halmazába tartozó úgynevezett művelt középosztálybeliek illetve ezek közül a nem teljesen dezorientált és szétesett fejűek bizonyára egyrészt többet tudnak nálad Karl Popper munkásságának szóbanforgó vonatkozásairól, másrészt meg kontrollmechanizmusaik észbekapnak, mielőtt ekkora és ennyire nyilvánvalóan hibás hülyeségeket írnának le, mint te itt:  "hogy a bizonyíthatóság nem pozitíve, hanem negatíve, mondhatnám úgy is (ha azt akarnám, hogy Popper engem igazoljon), glosszisztikusan bizonyítható"....

 

Mert hogyan is "bizonyítható a bizonyíthatóság"? Popper hivatkozott tételének nem a bizonyíthatóság bizonyítása a tárgya, hanem feltételezések, állítások vagy elméletek tudományos elméletekként való elfogadhatóságának egyik feltétele, azaz az, hogy cáfolható alakban vannak megfogalmazva.

 

S természetesen a primitív ökörségek és félművelt félreértések nem menthetők azzal, hogy te valamiféle szabódezsői pre-gonzó glosszában írod le őket, nem menthetők az én általad vélelmezett gyomorbajommal, meg hogy "csak tréfáltál", semmivel. Egyszerűen rossz mondatok avittan agresszív formában, rossz, foghíjas, töredezett  gondolatok és egy értékelhető teljesítményre képtelen személyiség tükreként.

 

De nézzük tovább: "Vagyis Poppernél a „cáfolhatóság” tulajdonképpen logikai határvonal, módszertani mezsgye, azt jelenti, hogy: nem igaz, ami cáfolható."  Szamárság, dehogy. Azt jelenti, hogy a tudományos igazságkritérium alkalmazásának előfeltétele az, hogy egy állítás (elmélet, feltételezés) cáfolható formában legyen megfogalmazva.  Primitívebben fogalmazva, hogy esetleg megértsd: ami nem cáfolható, lehet igaz, csak nem tudjuk eldönteni róla, hogy igaz-e vagy sem, s ami cáfolható, az is lehet igaz vagy nem igaz.

 

"Ebből logikusan következik, hogy az igaz, ami cáfolhatatlan, csak épp – Popper szerint – nincs cáfolhatatlanság, mert bármikor akadhat olyan „közönséges egyedi kijelentés”, amely cáfolja az adott tételt."  Mint láttuk, nem igaz az előfeltevés sem, s ez a mondat részben így  derivált hülyeség, részben meg saját jogán az.

 

Ami cáfolhatatlan, annak az igazságtartalmáról nem tudunk dönteni, hiszen pont azért nevezzük cáfolhatatlannak, mert nincs olyan  igazságértékkel rendelkező állítás, amely cáfolhatná, következésképpen a cáfolat lehetősége híján igazságértékéről sem mondhatunk semmit.

 

 

És én ezzel nem is akarok vitázni (se Állományjavítóval, sem senkivel), mert nem érdekel a dolog.

 

Hogy mi érdekel téged, az teljesen hidegen hagy. A fenti ökörségeidet leírtad egy nyilvános fórumban, következésképpen a te általam leszart érdeklődésedtől vagyí annak hiányától  teljesen függetlenül közlöm a vele kapcsolatban általam elmondani szükségesnek látottakat. Az állítássorod pedig nem alkalmas megvitatásra, csak helyreigazításra, tekintettel arra, hogy a popperi életmű szóbanforgó mozzanatainak tartalma nem vitakérdés, hanem tudás vagy nemtudás kérdése.

 

Ezért nem tudományosságról, nem elméletekről, nem hipotézisekről, nem absztrakciókról, hanem – ez esetben – konkrét ítéletekről beszélek.

 

A cáfolhatósági kritérium Poppernál természetesen konkrét ítéletekre is vonatkozik, így ez a másodjára előhozott elhatárolásod az eddigiekkel egyazon istállóba való ökörség. 

 

Karl Marx konkrétan állítja: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megváltoztassuk”.

 

Lehet cáfolni. A világhálón vagyunk, bárki hozzászólhat, Popper is, ha él valahol reinkarnálódva, vagyis: ha „a cáfolhatóság a tudományosság kritériuma”, akkor lehet tudományosan igazolni, hogy Marxnak nincs igaza, lehet cáfolni az állítását.

Mi cáfolható? Hogy a filozófusok a világot csak különféleképpen értelmezték, vagy az, hogy a megváltoztatás a feladat? Esetleg mindkettő?

 

A megítélésem szerint ez a jól ismert marxi mondat üres blikkfang, sejtető semmi,  a benne foglalt ellentét hamis, értelemzavaró. Azzal, hogy a világot a filozófusok különféleképpen értelmezték, értelmesen nem állítható ellentétbe az, hogy egyébként valakik mit éreznek feladatuknak, míg mások mást éreznek annak. Miért ne lehetne a filozófusok helyesen felfogott feladata az értelmezés, másoké meg a megváltoztatás. Nem beszélve arról, hogy a világ értelmezése és ez értelmezés közzététele úgyszintén a világ megváltoztatása.

 

A mondat első eleme egyébként  cáfolható, a szónak formális értelmében is, meg akként is, hogy könnyű megcáfolni, amennyiben a "csak" és a szembeállító forma azt jelenti, hogy "a filozófusok nem változtatták meg a világot azáltal, hogy különféleképpen magyarázták azt". Dehogynem, szamárság, legalábbis a "megváltoztatás" minden releváns köznyelvi értelmében. A második mondatelem pedig valójában, tartalma szerint  nem cáfolható formájú, hiszen hogy ő mit érez a maga s a mások feladatának, az nem trtozik az objektíve és tőle függetlenül megítélhető tények körébe. 

 

Persze érteni vélhetem azt, amit ezzel Marx mondani akart, azt is banálisnak és hibásnak tartom, már amennyiben ennek a  blikkfangos bon mot-nak  a helyes tartalmi megfejtésében egyetértésre lehet jutni, de erről talán máskor.