Volt tudásuk, kultúrájuk és méltóságuk.

Tisztesség, becsület, szorgalom, felebaráti szeretet és megértés, abból nem engedtek. Legalábbis nálunk nem.

S miután megtanulták, hogy ha vagyon nincs, csak a tudás az, ami útravalóul szolgálhat az utódok számára, hát az lett első. A tanulás, a praktikus ismeretek, az önsegítés és önellátás, a segíts magadon......

Sok a párhuzam a családjaink életében.

Ami pedig a katonás rendet illeti: igazad van, én is megtapasztaltam, hogy aki egyszer katona volt, az valamiképpen az is marad. Rend, pontosság, fizikai állóképesség..... Bennem még mindig szorongást vált ki, ha időre kell mennem, mert elkésni nem lehet. Olyan nincs.

Apámnál pl. a jó modor, a nők tisztelete, az udvariasság, a finom humor. Már elmúlt 75 éves, amikor még mindig a barátnőim, az ABC eladók, a szomszédasszonyok, a piaci kofák liblingje volt, imádták.:)