Ez a nem tudok angolul egy generációs dolog. Mikor én kislány voltam akkor németül anultunk. Németkisasszonyok voltak a gyerekek mellett. Én is megtanitottam egy kisasszony magyarul, mert konokul ellenálltam (gátlásos voltam) és meg nem szólaltam volna máskép mint magyarul. Aztán huszonévesen rávetettem magam és jól megtanultam németül. Mikor Svédországba vetett a sors, 8 hónap alatt szereztem irodai munkához elégséges nyelvtudást. Nem is tanultam, mert dolgoztam reggeltől estig, meg kellett élni, de valahogy rámragadt. No most ezt a nyavalyás angolt egész felnőtt életmebn tanultam. Szoktam mondani, ha németül ennyit tanultam volna, már jobb lennék mint Goethe. De angolul változatlanul nem tudok. Olvasok gond nélkül és mindenkit megértek aki nem angol anyanyelvü hanem, csak tanulta az angolt. Beszélni csak ha nagyon muszáj akkor beszélek. Nehéz ügy ez, de azt hiszem maradék életemben már elleszek igy.