Vannak-e véletlenek?

Vannak, de nem minden véletlen, ami annak látszik. Hogy konkrétan az alábbi hasonlóság véletlen-e vagy sem, stilisztikai összevetés kérdése:

 

detkiLB válasz | 2010.10.08 01:49:03 Š (18538)

Babarczy gyagya bekezdésében benne van szinte az egész babarcizmus. Vagy amit én annak gondolok. Nem azért gyagya a szöveg, mert valami nyilvánvaló dologban téved, hanem mert ugyan az ember látja és el tudja olvasni a szavakat, mondatrészeket egymás után, de az ezek közti kapcsolódási pontokat már vagy egyáltalán nem, vagy olyan gyengének találja, hogy az nem éri el az ellentmondhatóság szintjét. A tévedés még vitatható lenne, de B. szövege vitathatatlan, mégis annyira irritáló, hogy elemzésre sarkalja az embert.

Előzmény: Gyurica úr (18532)

 

Kérdeztem erre: hogyan van ez? Az a gyagya, ami nem gyagya? Mire jött a válasz:

 

detkiLB válasz | 2010.10.10 22:40:18 Š (18546)

Minden további nélkül lehet a szöveg egyszerre vitathatatlan és elemezhető.
Előzmény: Gyurica úr (18542)

 

Lehet. Például Marx korábban idézett tézise, amely „vitathatatlan” (helyesen: cáfolhatatlan) és elemezhető.

 

detkiLB szerint Babarczy írása attól jó, hogy nem jó, vagyis: részint „elemzésre sarkallja az embert”, részint „gyagya” a szöveg.

Szeretnék eloszlatni egy félreértést: a „gyagya” szöveg nem elemezhető. Lehet benne matatni, mint kuka a kakiban, lehet glosszázni, ha az embernek egyéb célja van a pamflettal, ám elemezni „gyagya”, zavaros, értelmetlen szöveget nem lehet. Én sem elemzem, hanem glosszázom az idézett mondatokat.

 

Vegyük ezt: „Rorty… a maga pedáns, az amerikai filozófiaoktatás igényeihez igazított, szabatos szövegével azért érthetetlen, mert oly nagyon világos, és annyira, szinte könyörgően didaktikus, hogy kénytelenek vagyunk megérteni, az pedig, amit mond, nagyon furcsa” (191).

 

Kérdezem: elemezhető ez a mondat? Nem elemezhető. Hülyeség. Miként Pelikán József sem elemezte Virág elvtárs „filozófiáját”: „az a gyanús, ami a nem gyanús”, így reagált rá: „Az atyaúristen, az se érti!”. Kész. Nincs ezen semmi elemeznivaló.

detkiLB: az a gyagya, ami nem gyagya.

Babarczy: az az érthetetlen, ami nem érthetetlen.

 

Hol itt a probléma?

 

Hacsak nem ott, ahol Esterházy vevő az olyan mondatokra, amelyeknek első felében a dolog „érthetetlen”, a másodikban pedig ugyanazon dolog „furcsa”. Babarczy szerint Rorty azért érthetetlen, mert teljességgel érthető – ámde furcsa.

 

A furcsaság nem szükségképpen érthetetlen. Ez Rorty nélkül is tudható. Míg, ami érthetetlen, semmiképpen sem lehet furcsa, már ti. éppen azért, mert érthetetlen. A furcsaság ugyanis viszony, mármost ahhoz, hogy valamely dolog különösségét, fonákságát, rendellenességét, a megszokottól való eltérését meg tudjuk állapítani, értenünk kell, hogy miről van szó. A furcsa dolog valaminek a más volta, fonákja, esetleg ellentéte. Ami viszont azt jelenti, hogy éppoly érthető, mint maga a dolog, hiszen ha nem volna az, nem tudnánk viszonyítani.

A blaszfémia nem értelmetlen, nem érthetetlen, hanem első blikkre furcsa, majd – végső soron – elfogadhatatlan. A kettő (az érthetetlen és az elfogadhatatlan) nem ugyanaz.

Tehát, ha Babarczy Eszter azt állítja, hogy Rorty szövegével nem ért egyet, egyébként pedig érti, „mert oly nagyon világos… hogy kénytelenek vagyunk megérteni”, szóval érti, de elveti, akkor a szövege épeszű szöveg. Nem abrakadabra. Igen, csakhogy, ha normálisan fogalmaz, kettős csapdába kerül. Egyrészt bizonyítási kényszert von árva fejére (ami alatt tutira összeroggyan), másrészt megsérti Esterházyék „liberális”, toleranciás (értsd: idióta) kánonját, mely szerint a publicista feladata nem az, hogy állítson, érveljen, bizonyítson, hanem hogy „sétáljon”, lökje a „gyagyát”, miközben folyvást hangsúlyozza: minden, ami érthetetlen, csupán „furcsa”. Legitim. Vagyis egy jól nevelt, jól idomított esterházysta semmire sem mondhatja ki világosan, egyértelműen, kategorikusan: ezzel nem értek egyet. Mert az efféle kijelentés a Liberális Isten ellen való megbocsáthatatlan vétek. Erről szól(na) Babarczy könyve is, Esterházy „kritikája” is: „megértő ez a nő… meg akarja érteni”.

 

Nota bene Babarczy nem csupán szól, hanem – lényegileg – elszólja magát. Rortyt egyáltalán nem akarja ő megérteni (merthogy a pasi „furcsa”), ellenben (valami miatt) muszáj megértenie: „kénytelenek vagyunk megérteni”.

 

Övön felülre kérdezem: Esterházy olvasta egyáltalán Babarczy könyvét, vagy csak recenzálta? Ha olvasta, akkor viszont mi van ilyenkor? Esterházy nem tudja, mi a különbség (alany-állítmányilag) az „akarás” és a „kénytelen”-ség fogalmai között? Ha nem tudja, akkor én most megmondom: az egyik törekvés épp az ellentettje a másiknak. Esterházy azt állítja, hogy Babarczy „meg akarja érteni”, miközben a szerző ezt írja: „kénytelenek vagyunk megérteni”. Magasan övön felülre kérdezem: Esterházy hazudik az ÉS olvasóinak, vagy egyszerűen csak hülye?

 

Hogy mindez szövegkiragadás a kontextusból? Lehet. Ugyanakkor lehet ellenőrizni is: i. m. 190-191. o., illetve ÉS, 1997 5. sz.