„Na, ez övön aluli ütés volt. Esterházyval szemben Moldovát hozni fel mint az írói mesterséget magasabb szinten művelőt. Most már tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy kezdd újra valahol az ÚR ÍR-nál az olvasás tanulását.
Hangsúlyozom: ÍRÓI MESTERSÉG ügyéről beszélek.”

 

 

Nem „magasabb szintről”, nem „írói mesterségről”, hanem hitelességről beszéltem: „Ami Esterházynál a ťnem népben-nemzetben, hanem alanyban-állítmánybanŤ szlogen, az a valóban hiteles írónál (Moldovánál) így hangzik (fejből idézem): nem az a magyar, aki grófi, nemesi kutyabőrökkel tapétázza ki a lakását, illetve aki nyolc ipszilonnal írja a nevét, hanem az, aki tudja, mi a különbség például az ťamiŤ és az ťamelyŤ névmások között”.

 

Moldova is összeveti a magyarkodó ideologizálást a magyar nyelv primitív használatával, Esterházy is, csakhogy Moldova száz regényben, riportban, újságcikkben nem követ el annyi stiláris, nyelvhelyességi, logikai hibát, mint ahányat Esterházy egyetlen (itt tárgyalt) cikkében. És ez bizony tény.

Egyébként is tényekről beszélek. Megkerestem Moldova szövegét, szó szerint így hangzik: „Én azt hiszem, hogy valakit épp az tesz magyarrá, hogy ismeri a különbséget a ťmegintŤ, az ťújraŤ és az ťismétŤ között, nem pedig a név végén terpeszkedő ipszilon vagy kutyabőr”.

Esterházyinál: „megnyugtatóbb, ha bizony az író nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban. Nem mert hazátlan bitang. Hanem mert ha egy kicsit is jó, akkor úgyis nyakig az egészben, ha meg kicsit se jó, akkor hiába mondja: csak cifrázza… A hazaszeretet minőség kérdése”.

 

Tény: Moldova kommunista (értsd: kommunistának vallja magát), ugyanakkor tény: Moldova megengedően fogalmaz („én azt hiszem”), tény, hogy Moldova szövegében az állításon van a hangsúly („az tesz valakit magyarrá”), a tagadás másodlagos, míg a liberális Esterházynál a tagadás a döntő, sőt a formai tagadás tartalmilag tiltás, liberális tiltás: „nem népben-nemzetben”. A kommunista Moldova konkrét, világos, példaszerű, ezért érthető, a liberális Esterházy ködös: „a hazaszeretet minőség kérdése”. Milyen minőségé? Hát hiszen a „népben-nemzetben gondolkodók” is minőségről beszélnek: „emberi minőségről”. Továbbá: aki nem Esterházy-féle „minőség”, nem lehet hazaszerető? Nyilván nem lehet, ha a „hazaszeretet [meghatározatlan] minőség kérdése”. Ráadásul éppen Esterházy által vált fontos kérdéssé: milyen minőség Esterházy Péter? Azt állítja, hogy alanyban-állítmányban kell „gondolkodni”. Mekkora marhaság ez már megint?!

Alanyban-állítmányban gondolkodni nem több, nem helyénvalóbb, mint népben-nemzetben (vagy bármiben) gondolkodni. A gondolkodás nem „ban-ben” kérdése. Ezért ostobaság a „másként gondolkodás” kifejezés is. A gondolkodásnak megvannak a maga objektív szabályai, törvényei, melyek révén valaki eljuthat valahová, akár valamely „ban-ben”-ba is, de csakis akkor, ha nem a „ban-ben”-ből indul ki. Alanyban-állítmányban nem gondolkodunk, hanem fogalmazunk. Mármost a fogalmazás lehet a gondolkodás attribútuma, de nem azonos vele. Esterházy közelebb járna az igazsághoz, a „minőséghez”, ha csak ennyit mondana: „nem népben-nemzetben, hanem alanyban-állítmányban”. Ennyi. Ige nélkül. Míg a „legteljesebb”, a legpontosabb akkor volna, ha úgy fogalmazna, ahogyan Moldova, esetleg úgy, ahogyan szerénységem teszi: ne népben-nemzetben, de ne is alanyban-állítmányban, hanem a logika szabályainak megfelelően gondolkodjunk, illetve szépen, szabatosan, differenciáltan fogalmazzunk, vagyis a szövegeinkkel ne szimplifikáljuk, hanem gazdagítsuk a nyelvet, ne ködösítsünk, hanem ellenkezőleg: élesen világítsuk meg a tárgyalt jelenséget. Általában. Tehát vonatkozik ez az íróra is, abban az esetben, ha az író gondolkodásban utazik: gondolati költészetet, gondolati írászatot művel. Magyarán: gondolkodni nem alanyban-állítmányban, hanem állításban-tagadásban, azonosításban-megkülönböztetésben, analízisben-szintézisben, absztrakcióban-konkretizációban, általánosításban-határolásban, meghatározásban, fölosztásban… vagyis logikai műveletek révén javallott. Még az írónak is.

 

Ismétlem: Moldova hiteles, Esterházy nem hiteles. Aztán, hogy melyik a Nagyobb Mester, melyik tud többet az „írói mesterség ügyéről”, engem nem érdekel.

Egy dolog érdekel: honnan tudod, hogy mi az „írói mesterség ügye”, ha még azt sem tudod, mit jelöl az „övön aluli ütés” metafora? Engem tudatlannak tartasz („kezdd újra… az olvasás tanulását”), márpedig, aki „övön alul üt”, nem tudatlan, hanem sportszerűtlen, alattomos; miközben nem tudod bebizonyítani, hogy én itt nem a szabályoknak megfelelő módon „öklözöm” veled. Vagyis éppoly kétségbeejtően kevered a „nívón aluli”-t az „övön aluli”-val (esetleg a „fájó ütés”-sel), mint Esterházy a „milyen”-t a „hogyan”-nal.

Ettől persze még lehettek mesterek mindketten, egy biztos: intellektuálisan, stilárisan Te sem vagy hiteles, Esterházy sem hiteles.