Ilyenről nem volt szó, de nagyon úgy érzem, hogy nem kéne... Bár ha jól emlékszem, valahol olvastam olyat, hogy nem ajánlott. A szauna nagyon egészséges! Egy bizonyos mértékig - ideig. Teljesen top, egészséges, sportos embereknek.

 

Mi, gonoszok? Attól nagyon messze vagyunk. (Még én is - általában.)

 

Egész nap pihenni? Olyanra nem is emlékszem... Nagyon ritkán vágyom ilyenre, de sor nem kerül rá. Egyébként valószínűleg néhány óra elteltével kezdene idegesíteni a semmittevés. :-) Mondjuk strandon azért ellehet lenni egy laza napot: úszás, pihenés, beszélgetés,... Váltakozva. (Régi szép idők! :-D)

 

Kirándulás. Most jöttem meg Szigligetről. :-)

Van kiút. Segítséggel vagy önújraépítéssel. Leginkább a kettő együtt.

Igazat adok neked. De az emberek többsége - így én is - elég határozottan ki tudja jelenteni, hogy mi lenne, ha ő ilyen szituációba keveredne. "Én biztosan nem tenném ezt." "Ha ez meg az lenne, akkor nem viselkednék így." Stb., stb. Össze-vissza beszélünk, miközben száz százalékra nem mondhatjuk meg, hogy mi lenne, ha... Azért mégiscsak ismerjük magunkat valamilyen szinten, és levonunk következtetéseket korábbi döntéseinkből, mások hibáiból. Ami ebből a hasznunkra válik, hogy többet várunk el magunktól, mint amit a többiekről látunk, felmagasztaljuk magunkat velük szemben, és ez (nem mindenkinél) ösztönöz minket arra, hogy valóban jobban reagáljunk és tisztességesebbek, okosabbak legyünk, helyesebben viselkedjünk.

 

Ha megfordítjuk: a hazája a számításán kívül került. Ha elönti a hazajöttem érzés, hogy tud visszamenni? Jó, persze, ez tényleg sok mindentől függ, árulásról szó sincs. Mindenkinek más a fontos. Külföldön is lehet tenni Magyarországért, mint ahogy azt nagy emberek már bizonyították korábban. Mi, kicsik meg itthon is tehetetlenközeliek vagyunk.

 

Egy szobalányt is kezelhetnek egyenlő partnerként, csak olyan helyet, főnököt és kollegákat kell találni... A próbálkozóknak sok sikert! Hinni kell és úgy lesz. És ezzel nem akartam az amerikai filmipart reklámozni. :-D

Bennem is csak néhány kép él az akkori Győrből. Elég szűk környezetben is mozogtam annak idején. Aztán sokfelé barangoltam, máig is folyamatosan változik körülöttünk a város. A rohanást addig nem vettem észre, amíg magam is bele nem kerültem.

Nem tudom, hogy általánosságban véve is be vannak-e, de most voltak. A lépcső fölött, a szegélylécen. Felmenetben a vége felé én is az izmaimra koncentráltam, majd szétszakadtak. :-) Kell nekem sietni közel 250 lépcsőt.

:-)